Derek Bell: Bell Bell: My Racing Life

Olvasói vélemények

Derek Bell önéletrajza átfogó és lebilincselő betekintést nyújt az autóversenyzés történetének egyik legjobb versenyzőjének életébe, tele gyönyörű fényképekkel és részletes leírásokkal a különböző versenyzési formák során elért karrierjéről. Míg számos kritika dicséri a könyvet tartalma és előadása miatt, néhány olvasó kissé száraznak találja a személyes anekdoták tekintetében.

Jól megírt és lebilincselő elbeszélés, kiterjedt fotógyűjtemény, az autóversenyzés történetének egy jelentős időszakát öleli fel, személyes betekintést nyújt Derek Bell pályafutásába, visszhangot kelt az autóversenyzés rajongói körében.

Néhány olvasó kissé száraznak találja az írást, és hiányolják a személyes anekdotákat, ami a nagyobb érzelmi mélységre vágyók számára alacsonyabb elkötelezettséget eredményezhet.

(14 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Derek Bell: My Racing Life

Könyv tartalma:

Ez egy rendkívül olvasmányos önéletrajz, amelyben Derek Bell felidézi változatos motorsportos életét, beleértve nyolc klasszikus 24 órás hosszú távú sportkocsi-verseny győzelmét.

Derek Bell az egyik legsikeresebb, legváltozatosabb és legszerteágazóbb karriert futotta be a brit autóversenyzők közül. Ebben a rendkívül olvasmányos önéletrajzban felidézi több mint 40 évet felölelő, eredményekben és sokszínűségben bővelkedő autóversenyzői életét. Bell leginkább úgy ismert, mint a sportkocsik tökéletes hosszútávú versenyzője, aki ötször nyerte meg a Le Mans-i 24 órás versenyt és háromszor a Daytona 24 órás versenyt, olyan nagy versenyzőkkel együtt, mint Jacky Ickx, Hans Stuck és Al Holbert. A sportautóversenyzés mellett számos különböző autóban és kategóriában versenyzett, a Ferrari 1968-as gyári ülésétől kezdve a Forma-1-ben a Ferrari gyári ülésén át a Vauxhall raliversenyzéséig. Ez egy egyedülállóan gazdag és szórakoztató történet, amely minden autóversenyzésért rajongónak tetszeni fog.

- Korai sikerek és kudarcok: F3-on és F2-n keresztül felkapaszkodott a ranglétrán, majd a Ferrarival az F1-be jutott; később McLaren, Brabham, March, Surtees és Tecno autókban vezetett, de a sikerek máshol is elmaradtak.

- Személyiségek és problémák: mentorok, mint mostohaapja ("Az ezredes"), Tom Wheatcroft és John Wyer; versenyzőtársak, mint Jacky Ickx, David Purley és Mike Hailwood; "problémás" feladatok, mint a British Leyland 1976-77-es, rosszul menedzselt Jaguar XJ Coup versenye.

- Különleges kapcsolat a Porschéval: 1971-ben a JW Automotive számára vezette a híres 917-est; a 935-ös és 936-os autók, mielőtt a C csoportos kategória 1982-ben megérkezett volna; 1982 és 1987 között a Porsche mindent legyőző 956-os és 962-es autóinak üzemi pilótája, beleértve a hosszú távú világbajnokság (1985) és a sportautó-világbajnokság (1986) megnyerését; a Porsche későbbi amerikai eredményei.

- Szerelem/gyűlölet érzelmek Le Mans iránt: első látogatása 1970-ben, egy gyári Ferrari 512M-mel; öt győzelem, az első a Mirage-ral (1975), majd négy Porschéval (1981-1987); büszke harmadik hely 1995-ben, miután 16 órán át vezetett, egy McLarent megosztva fiával, Justinnal.

- A hosszútávú versenyzés technikája: a fizikai és mentális követelmények; a 124 órán át tartó tempó; a csapattársak fontossága, amit a Jacky Ickx-szel való együttműködés példáz, amely három Le Mans-i győzelmet hozott.

- Új élet az Egyesült Államokban: egyre többet versenyzett Amerikában, ahol a 24 órás versenyeken aratott nyolc győzelme közül az utolsót 1989-ben, 47 évesen, Daytonában szerezte; az 1990-es években 50 évesen is versenyzett, főként amerikai sportautó-versenyeken; Floridában telepedett le.