Értékelés:
A könyv részletesen elemzi Jacques Derrida és Edmund Husserl kapcsolatát, bemutatva Derrida gondolkodásának fejlődését és Husserl fenomenológiájának jelentőségét. Bár a művet dicsérik a világosságáért és szigorú feltárásáért, megjegyzik, hogy a szöveg teljes körű megértéséhez Husserl filozófiájának alapos előzetes ismerete szükséges.
Előnyök:⬤ Világos és meggyőző érvek, amelyek hatékonyan fejtik ki Derrida és Husserl kapcsolatát.
⬤ Részletes elemzés, amelyhez foghatót a meglévő szakirodalomban nem találunk.
⬤ Értékes betekintést nyújt Derrida fejlődésébe és hozzájárulásába.
⬤ Jól strukturált, így az érintett filozófusok ismerői számára viszonylag könnyen hozzáférhető.
⬤ Magas szintű előzetes ismereteket feltételez Husserlről és Derridáról, ami elriaszthatja a kevésbé tájékozott olvasókat.
⬤ Hiányoznak a kritikai ellenvélemények vagy alternatív nézőpontok Derrida értelmezéseivel kapcsolatban.
⬤ Néhány kritikus úgy érzi, hogy a Husserl-idézetek Derrida szemszögéből nézve korlátozottak vagy másodlagosak lehetnek, ami arra utal, hogy a Husserl-szövegekkel való közvetlen foglalkozás nem elég mély.
(4 olvasói vélemény alapján)
Derrida and Husserl: The Basic Problem of Phenomenology
"(Egy) nagyszerű mű... amely minden bizonnyal még évekig formálni fogja a Derridáról szóló vitát." --Rodolphe Gasch.
Milyen természetű Jacques Derrida és a dekonstrukció viszonya Edmund Husserlhez és a fenomenológiához? A dekonstrukció a fenomenológiától való radikális elszakadás, vagy a fenomenológiai projektre vezethető vissza? A Derrida és Husserl című könyvében Leonard Lawlor megvilágítja Husserl hatását a Derrida gondolkodását inspiráló francia filozófiai hagyományra. Eugen Fink Husserl filozófiájáról szóló, kulcsfontosságú esszéjével kezdve Lawlor gondosan rekonstruálja azt a fogalmi kontextust, amelyben Derrida kidolgozta Husserl-értelmezését.
Lawlor Jean Cavaills, Tran-Duc-Thao és Jean Hyppolite munkásságát, valamint Derrida újabb szövegeit vizsgálva feltárja Derrida és Husserl fenomenológiájához fűződő kapcsolatának mélységét. Eközben Lawlor újra megvizsgálja és megvilágítja számos fontos derridai fogalom eredetét, mint például a dekonstrukció, a jelenlét metafizikája, a diffrance, az intencionalitás, a nyom és a spektralitás.
