Értékelés:

A kritikákban elismerés és kritika keveredik Mikki Maynard könyvéről, amely az amerikai autóipar hanyatlásáról és a külföldi versenytársak felemelkedéséről szól. Miközben a könyv értékes betekintést nyújt az iparág dinamikájába és a kulturális változásokba, egyes olvasók úgy találták, hogy bizonyos történelmi szempontok tekintetében nem elég mélyreható, és felépítése ismétlődő. Pozitívan emelték ki, hogy a szerző a külföldi gyártókra és stratégiáikra összpontosít, bár egyesek úgy érezték, hogy ez háttérbe szorítja az amerikai autógyártók problémáit.
Előnyök:A könyv lebilincselő és informatív, olvasmányos áttekintést nyújt az amerikai autóiparról és annak hanyatlásáról. Értékes tanulságokkal szolgál a piaci részesedés megtartásáról és a versenyről, elbeszélő stílusban mutatja be, és szórakoztató anekdotákat tartalmaz. A szerző rálátása azokra a tényezőkre, amelyek a Detroit és a gyártók előtt álló kihívásokhoz vezettek, nagyra értékelhető, csakúgy, mint a külföldi autógyártók által alkalmazott sikerstratégiák részletes elemzése.
Hátrányok:Néhány olvasó megjegyezte, hogy az amerikai autóipar történetével kapcsolatban nem elég mélyreható, és az írást kissé zavarosnak és ismétlődőnek találta. Kritizálták, hogy a szerző látszólag elfogult a külföldi márkák irányába, és figyelmen kívül hagyja az amerikai vállalatokkal kapcsolatos lényeges részleteket. Emellett néhányan úgy vélték, hogy a könyvet frissíteni kellene, hogy az iparág újabb fejleményeit tartalmazza, mivel az utolsó jelentős frissítés több évvel ezelőtt történt.
(39 olvasói vélemény alapján)
The End of Detroit: How the Big Three Lost Their Grip on the American Car Market
Egy alapos, kőkemény beszámoló a hibákról, téves számításokról és rövidlátásról, amelyek Amerika autóiparának vesztét okozták.
Az 1990-es években Detroit három nagy autógyára magasan szárnyalt. A kisbuszok és a terepjárók bevezetése újjáélesztette az iparágat, és széles körben úgy vélték, hogy Detroit csodával határos módon legyőzte a külföldi import fenyegetését, és visszanyerte felemelkedő pozícióját. Ahogy azonban Micheline Maynard A DETROIT VÉGE című könyvében ragyogóan világossá teszi, a hagyományos amerikai autóipar valójában a katasztrófa felé tartott. Maynard azt állítja, hogy a nagy nyereségű teherautókra és terepjárókra összpontosítva a Nagy Hármak elszalasztottak egy arany lehetőséget arra, hogy visszaszerezzék az amerikai autóvásárlókat. Az olyan külföldi vállalatok, mint a Toyota és a Honda megszilárdították dominanciájukat a családi és gazdaságos autók terén, piaci részesedést szereztek a magas árrésű luxusautókban, és ironikus módon hamarosan megrohamozták a piacot a saját, kifinomultan megtervezett és forgalmazott SUV-jaikkal, pickupjaikkal és minivánjaikkal. Detroit, amely az "elég jó" szindrómában szenvedett, és olyan hatástalan marketingfogásokhoz ragaszkodott, mint az árengedmények és a nulla százalékos finanszírozás, nem tudta megadni a fogyasztóknak azt, amit valóban akartak - megbízhatóságot, a legújabb technológiát és jó formatervezést ésszerű áron.
Az iparág vezetőivel - köztük a Toyota vezetőjével, Fujio Chóval, a Nissan vezetőjével, Carlos Ghosn-nal, a Chrysler vezetőjével, Dieter Zetschével, a BMW vezetőjével, Helmut Panke-vel és a GM vezetőjével, Robert Lutzcal -, valamint autótervezőkkel, mérnökökkel, tesztvezetőkkel és tulajdonosokkal készített interjúk széles skálájára támaszkodva Maynard egy olyan arrogáns és elszigetelt kultúrát mutat be, amely az amerikai autógyártókat tévútra vezette. Maynard azt jósolja, hogy az évtized végére az egyik amerikai autógyártó már nem fog létezni a jelenlegi formájában.