Dharma Punx

Olvasói vélemények

Noah Levine „Dharma Punx” című memoárja a függőségen, a felépülésen és a spirituális felfedezésen keresztül vezető útjának krónikája. A könyv a buddhizmus, a punk szcéna és a személyes fejlődés témáit érinti. Az olvasók nagyra értékelik az őszinte és nyers történetmesélést, valamint azt, hogy képes változást inspirálni, különösen a hasonló problémákkal küzdők számára. Egyes kritikák azonban a szerző buddhista szemléletének vélt öncélúságára és ellentmondásaira összpontosítanak, ami vegyes érzésekhez vezet a felkínált spirituális belátás mélységével kapcsolatban.

⬤ Őszinte és nyers történetmesélés a függőségről és a felépülésről.
⬤ Inspiráló a függőséggel küzdő olvasók számára.
⬤ Könnyen olvasható és magával ragadó; a punk szcéna ismerőinek is tetszik.
⬤ Egyedülálló perspektívát kínál a punk kultúra és a buddhista gyakorlatok integrálásáról.
⬤ Sok olvasó úgy találta, hogy a könyv megváltoztatta az életét, vagy segített a személyes útkeresésében.

⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a szerző elmerült az önreklámozásban vagy az egó vezérelte történetmesélésben.
⬤ Ellentmondásokat észleltek a szerző életmódja és a buddhista elvek között.
⬤ Az elbeszélés tempójában időnként ugrások történtek, amelyek megzavarhatták az olvasás menetét.
⬤ Nem mindenki találta mélyrehatónak vagy átfogónak a spirituális tanításokat; néhányan több betekintést szerettek volna a buddhizmusba.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy az elvárásaikhoz képest helyenként hiányzik az érzelmi mélység.

(198 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

A forradalom, a düh, a félelem és a kétségbeesés zenéjétől fűtve festettük be a hajunkat vagy borotváltuk le a fejünket... Úgy ettük az LSD-t, mintha cukorka lenne, olcsó vodkával kergettük a speedet, kamionnyi füvet szívtunk, mindezt egy hiábavaló kísérletként, hogy elzsibbadjunk és elzsibbadtak maradjunk.

Ez egy fiatalember és a dühös fiatalok egy generációjának története, akik fellázadtak a szüleik és a hatvanas évek beteljesületlen ígéretei ellen. Mint sok önpusztító kölyköt, Noah Levine-t is az értelem keresése először a punk rockhoz, a drogokhoz, az iváshoz és az elégedetlenséghez vezette. De a keresés nem ért véget. Miután Noah világosan látta a drogok és az erőszak haszontalanságát, pozitív utakat keresett, hogy lázadását a társadalom hazugságai ellen irányítsa. A sok igazságtalanság és szenvedés miatti haragjától táplálkozva Levine most ezt az energiát és a buddhizmus gyakorlását arra használja, hogy felébressze természetes bölcsességét és együttérzését.

Bár Levine ugyanazt a spirituális hagyományt vallja, mint apja, Stephen Levine bestselleríró, a leghitelesebb kifejezést a punk és a buddhizmus látszólag ellentétes világának összekapcsolásában találja meg. Ahogy Noah Levine egyre mélyebbre merült a buddhizmusban, úgy döntött, hogy nem utasítja el a punk szcénát, ehelyett a két világot az átalakulás katalizátoraként integrálja. Végső soron ez egy inspiráló történet az érésről, és arról, hogy egy ellenséges és elveszett nemzedék hogyan találja meg végre a helyét. Ez a provokatív riport mélyen a punk szcéna belsejébe vezet, és a haragtól, a lázadástól és az önpusztítástól az egészség, a mások szolgálata és a valódi spirituális növekedés felé halad.