Olvasói vélemények
Összegzés:A kritikák kiemelik Bhaskar _Dialektika_ című művét, mint kihívást jelentő, ugyanakkor fontos filozófiai munkát, amelynek célja az etika, a politika és a kritikai realizmus összekapcsolása. A mű Bhaskar korábbi elméleteire épít, különösen a tudományról és a társadalomtudományokról alkotott nézeteire, miközben a valóság és a társadalmi ellentmondások összetettségével foglalkozik. A könyv az igazság és a szabadság mélyebb megértésére szólít fel, mint folyamatokra, nem pedig statikus állapotokra.
Előnyök:A könyvet az etika és a politikai filozófia jövőbeli klasszikusának tekintik, amely komplex és szükséges diskurzust nyújt a filozófia és a politikai cselekvés kapcsolatáról. Bhaskar normatív projektjét ambíciója és mélysége miatt dicsérik, az első fejezetet pedig hozzáférhetősége miatt jegyzik. Pozitívumként értékelik a nagyobb autonómiára való felhívást és a demokratikus viszonyok iránti igényt.
Hátrányok:Sokan nehezen érthetőnek találják a könyvet, és úgy vélik, hogy Bhaskar korábbi műveinek alapos ismerete szükséges hozzá. A kritikák között szerepel az az érzés, hogy a filozófia és a politikai cselekvés közötti kapcsolat továbbra sem kerül kifejtésre, mivel a filozófiai keretnek a valós politikai cselekvésre való alkalmazása továbbra is hiányzik.
(3 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Dialectic: The Pulse of Freedom
Könyv tartalma:
A dialektika ma már széles körben a kortárs filozófia klasszikusának számít. Az először 1993-ban megjelent könyv három fő célt tűzött ki maga elé: a dialektika általános elméletének kidolgozását, amelynek a hegeli dialektika egy speciális esetének tekinthető.
A kritikai realizmus dialektikus gazdagítása és elmélyítése, vagyis a dialektikus kritikai realizmus rendszerébe.
És a nyugati filozófia totalizáló kritikájának elemeinek felvázolása.
Az első fejezet a hegeli dialektika racionális magját tisztázza. A második fejezet ezután a dialektika általános elméletének kidolgozására vállalkozik. Az "ontológiai monovalencia" tévedését elkülönítve Roy Bhaskar ezután bemutatja, hogy a hiánynak és más tagadó fogalmaknak, mint például az ellentmondás, hogyan van legitim és szükségszerű ontológiai alkalmazása. Ezt követően szinoptikusan ismerteti a dialektika kulcsfogalmait, például a konkrét univerzális fogalmát.
Hogy felvázolja a kritikai naturalizmus dialektikus továbbfejlesztését az általa négysíkúnak nevezett társadalmi létről szóló beszámolón keresztül.
Az analitikus ész dialektikus kritikájának megfontolása után pedig rátér a dialektika valódi meghatározására, mint a hiányt nélkülöző hiányra, és az emberi szférában a szabadság axiológiájára.
A harmadik fejezet kiterjeszti és elmélyíti a kritikai realizmusnak az ontológiával, a tudománnyal, a társadalomtudománnyal és az emancipációval kapcsolatos jellegzetes aggodalmait nemcsak a negativitás és a totalitás területére, hanem a referencia és az igazság, a tér-időbeliség, a feszültség és a folyamat, a dialektikus univerzalitás logikája, valamint az etika síkjára is, ahol a morális realizmus és az etikai naturalizmus kombinációját artikulálja, ahol az elemi vágy figyelembevétele magában foglalja az eudaimonista társadalom iránti elkötelezettséget. Ezt követi a nyugati filozófia pályájának kulcsmomentumainak magasztos tárgyalása, amelynek hagyománya ma már láthatóan azon alapul, amit a szerző az episztemikus tévedés vagy a létnek a tudásra való redukciója, az ősi szorítás vagy a struktúra és az aletikus igazság összeomlása, valamint az ontológiai monovalencia szentségtelen hármasságának nevez.
