Dickinson idegei, Frost erdei: Költészet a múlt árnyékában

Olvasói vélemények

William Logan „Dickinson idegei, Frost erdei” című könyve jól ismert verseket elemez, történelmi kontextust és részletes kritikát nyújtva, amely egyaránt szól a költészet szerelmeseinek és az alkalmi olvasóknak. A könyvet azonban kritika érte a koherencia hiánya miatt, valamint amiatt, hogy elemzései túlságosan leegyszerűsítőek vagy közhelyesek.

⬤ Nagyon informatív és tanulságos; értékes történelmi kontextust biztosít a versekhez.
⬤ Részletes elemzést kínál, amely elmélyíti a klasszikus és modern költészet megértését.
⬤ Magával ragadó esszék, amelyek tisztázzák az összetett verseket.
⬤ Hasznos mind az egyetemi hallgatók, mind a költészetet értékelni kívánó általános olvasók számára.

⬤ Néhány olvasó szerint nem koherens, mivel a történelmi és szövegközpontú megközelítéseket keveri, de nem egyértelmű.
⬤ Kritika, hogy közhelyes és új meglátások híján van.
⬤ Egyesek úgy vélik, hogy a könyv unalmas, és nem nyújtja a remélt mélységet.

(9 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dickinson's Nerves, Frost's Woods: Poetry in the Shadow of the Past

Könyv tartalma:

A Dickinson idegei, Frost erdei című kötetben William Logan, a kortárs költészet ismert és gyakran vitatott kritikusa visszatér az angol irodalom legnagyobb verseihez. Feltárja, hogy mit nem láthattunk eddig, és hogy kritikus szeme mit tud kezdeni azzal, amit szeret.

A különböző verseket párosító esszékben - többek között az "Ozymandias", "On First Looking Into Chapman's Homer", "In a Station of the Metro", "The Red Wheelbarrow", "After great pain, a formal feeling comes" és "Stopping by Woods on a Snowy Evening" - Logan összebékíti a történelmet és a költészetet, hogy új utakat mutasson a költők olvasásához Shakespeare-től és Shelley-től Lowellig és Heaney-ig. Ezekben a lenyűgöző esszékben Logan a múlt költészetét a múlt szemüvegén keresztül mutatja be, megkísérelve visszahozni a verseket abba a világba, amelyben születtek. Logan kritikáját annak a világnak az anyagi kultúrájából meríti, legyen szó akár a postai kézbesítésről a Regency Londonban, az 1911-es párizsi M tro világításról vagy az 1923-ban használt talicskákról.

A költő mindennapi létezésének mélyebb ismerete lehetővé teszi, hogy újból olvassuk a régi verseket, és új módot biztosít a kommentárokkal immár beragasztott költemények megértéséhez. Logan megmutatja, hogy a kritika nem gyökerezhet csak úgy vakon a vers szavai között, hanem részben egy elveszett világban kell élnie, a költő életének és a kor árnyékában.