Dionüsziosz Areopagita az isteni nevekről és a misztikus teológiáról

Olvasói vélemények

A könyvet nagyra értékelik az apofatikus keresztény misztikához való hozzájárulása miatt, amely Isten lényegének és az emberi megértés korlátainak mély témáit járja körül. Úgy tekintik, hogy az ember Istennel való kapcsolata szempontjából átalakító hatású, annak ellenére, hogy a kezdeti megértés némi kihívást jelent. A szerzőt, akit gyakran Pszeudo-Dionüsziosznak tulajdonítanak, megvédik a téves tulajdonítás miatti csalás vádjával szemben. Az olvasók értékelik a mű költői szépségét és mélységét, bár egyesek megjegyzik, hogy az absztrakt jelleg nehézséget okozhat a filozófiai diskurzusra kevésbé hajlamosak számára.

⬤ Az apofatikus keresztény misztika és Isten lényegének mélyreható feltárása.
⬤ Átalakító hatás az olvasók Istennel való kapcsolatára.
⬤ A nyugati spirituális hagyományok egyik klasszikusaként tartják számon.
⬤ A költői és metaforikus nyelvezet fokozza az olvasás élményét.
⬤ Egyedülálló intellektuális megközelítést kínál Isten megértéséhez a tagadáson keresztül.

⬤ A kezdeti megértés kihívást jelenthet; fegyelmet igényel.
⬤ Egyes olvasók számára túl elvont és filozofikus lehet, ami korlátozhatja a hozzáférhetőséget.
⬤ Rolt fordítása a modern szabványokhoz képest némileg hiányos filológiai pontossággal bír.

(4 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Dionysius the Areopagite on the Divine Names and the Mystical Theology

Könyv tartalma:

Ez a könyv, amely először 1920-ban jelent meg, CLARENCE EDWIN ROLT (1880-1917) brit tudós egyetlen ismert művének, az első századi athéni püspök, Dionüsziosz Areopagitész Az isteni nevekről és a misztikus teológiáról című művének fordítása. A szerzőt gyakran „pszeudo-Dionüsziosz”-ként is emlegetik, mivel számos anakronizmus arra utal, hogy a kéziratot valójában jóval később írta egy ismeretlen szerző.

A könyv tisztázatlan eredete ellenére az írásokat teológiai meglátásai miatt ma is nagyra értékelik. Aquinói Szent Tamás gyakran idézett a pszeudo-Dionüszioszból, ahogyan sok más híres és befolyásos teológus és filozófus is. Pszeudo-Dionüsziosz itt Isten személyiségfeletti voltával foglalkozik.

A személyiség definíció szerint egy egyénre korlátozódó tulajdonság. Isten viszont az egyéniség ellentéte.

Isten mindenben benne van, ezért nem beszélhetünk az isteni személyiségről. Pszeudo-Dionüsziosz inkább egy Szuperszonalitásról beszél, amely az egyetemes lény aspektusait és tulajdonságait írja le.

A vallástudósok és az Isten és a világegyetem kapcsolatának másfajta megértésére vágyó keresztények számára ez egy kihívást jelentő, de végső soron elgondolkodtató tanulmány.