Értékelés:
A könyvben az ókori görög eposz, a Dionüsziáké modern fordítása olvasható, amelyet egy 42 fordítóból álló csapat készített. Míg egyes kritikák dicsérik a befogadó jellegét és azt, hogy képes feleleveníteni az eredeti szöveget, mások azt kifogásolják, hogy túlságosan eltávolodik a forrásanyagtól, és hogy rosszul van kivitelezve. A fordítók eltérő háttere hozzájárul a szöveg koherenciájának hiányához.
Előnyök:A modern fordítás friss és befogadó megközelítést kínál a Dionüsziákához, és ezáltal a mai olvasók számára is vonzóbbá teszi azt. Megjegyzik, hogy a szöveg életet lehel a néha nehéz versbe, és a bevezetés értékes kontextust nyújt a vers történelmi jelentőségéről.
Hátrányok:A kritikusok szerint a fordítás nem hű az eredeti szöveghez, és gyakran inkább tűnik laza átdolgozásnak, mint valódi fordításnak. A paródiához vagy a giccshez való hasonlóságot említik, a következetlenség és az anakronisztikus nyelvezet problémái pedig kihívást jelentő olvasmánnyá teszik.
(5 olvasói vélemény alapján)
Tales of Dionysus: The Dionysiaca of Nonnus of Panopolis
A Tales of Dionysus az első angol nyelvű versfordítása a görög irodalmi hagyomány egyik legkülönlegesebb költeményének, Nonnus of Panopolis Dionysiaca című művének. A Dionüsziaca bármilyen mércével mérve is félelmetes mű.
Messze a leghosszabb fennmaradt költemény a klasszikus világból, egy hatalmas, több mint 20 000 soros mitológiai eposz, amely Homérosz hagyományában íródott, Homérosz verseit, nyelvezetét, elbeszélői fordulatait és motívumait használva, és megidézve az ősi múzsákat. De egyben az utolsó olyan ókori eposz is, amely homéroszi mintát követ, sőt, olyan későn íródott, hogy időben éppoly közel áll a reneszánszhoz, mint az archaikus Görögországhoz. Mint címadó hőse, Dionüszosz, a formák, nevek és isteni megtestesülések képlékeny voltával, maga a költemény is folyamatosan változik.
Formális epikus keretéből az antik irodalmi típusok zűrzavara árad ki: tragédia, elégiák, didaktika, panegyrika, pásztori idill és regény mind részei ennek a gigantikus vállalkozásnak, és az egyes műfajok egymás után kerülnek előtérbe. A Dionüszosz meséi negyvenkét fordítót tömörít, akik a legkülönbözőbb háttérrel, különböző tapasztalatokkal és Nonnosz költeményének szövegéhez való különböző lehetséges viszonyulással rendelkeznek.
Mindannyian a saját stílusukban és a vershez, a fordításhoz és a költői formához való egyéni hozzáállásukkal dolgoznak. Ez a sokszínűség a Tales of Dionysus-t a klasszikus fordítás sokféle lehetőségének bemutatójává teszi a kortárs világban.
