Divining Desire: Fókuszcsoportok és a konzultáció kultúrája

Olvasói vélemények

Liza Featherstone könyve a fókuszcsoportok történetét és hatását vizsgálja, bemutatva azok fejlődését a 20. század eleji eredetüktől a mai adatbányászati gyakorlatokig. Kritizálja, hogy a fókuszcsoportok gyakran inkább az eliteket szolgálják, mintsem az átlagpolgárokat, és megvitatja a politikai következményeket és a valódi felhatalmazás lehetséges megoldásait.

A magával ragadó írói stílus, az éleslátó történelmi elemzés, a társadalmi normák elgondolkodtató kritikája, amely a marketing- vagy politikai érdeklődésű olvasók számára is elérhető, rávilágít a fókuszcsoportok összetettségére és a fogyasztói és politikai tájképben betöltött szerepükre.

Ismétlődő marxista retorikát használ, amit egyesek zavarónak találhatnak, bizonyos személyiségekkel, például Malcolm Gladwell-lel szembeni elfogultságot érzékel, és túlságosan akadémikusnak tűnhet azok számára, akiket nem érdekel a fókuszcsoportok mélyreható elemzése.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Divining Desire: Focus Groups and the Culture of Consultation

Könyv tartalma:

Az elmúlt évszázad során a fókuszcsoport egyre fontosabb részévé vált annak, ahogyan a vállalatok és a politikusok eladják termékeiket és politikáikat. Az élet kevés területét - a salátaöntetektől kezdve az egészségügyi jogszabályokon át a kedvenc tévéműsorainkig - hagyták érintetlenül az ellenőrzött csoportoknak feltett kérdések arról, hogy mit szeretnek és mit nem szeretnek. A Divining Desire az első népszerű felmérés erről a gazdag témáról.

Liza Featherstone élénk, átfogó történetében nyomon követi a fókuszcsoport meglepő gyökereit a huszadik század eleji európai szocializmusban, a Madison Avenue „őrült emberei” általi későbbi alkalmazását, és napjainkban széles körben elterjedt alkalmazását. A módszer olyan híres „kudarcait” is feltárja, mint a Ford Edsel kudarcra ítélt bevezetése a vagina alakú hűtőrácsával, vagy a Coca Cola új ízesítésű változatának bevezetésére tett még rosszabbul sikerült kísérlet (amely a régi formula híveinek utcai tiltakozását váltotta ki).

Mivel az elitek egyre inkább eltávolodtak a közvéleménytől, egyre inkább a fókuszcsoportokra támaszkodnak, akár szavazatszerzés, akár termékeladás céljából. És egy olyan társadalomban, ahol sokan egyre inkább tehetetlennek érzik magukat, a fókuszcsoport legalább azt az illúziót nyújtja, hogy az átlagembereket meghallgatják, és hogy a véleményük számít. Mégis úgy tűnik, minél többet konzultálnak velünk, annál kevesebb hatalmunk van. Ez a paradoxon ma különösen éles, amikor mindenki véleményt nyilváníthat a közösségi médiában - a mi 24 órás „fókuszcsoportunk” -, de a politikát csak a plutokraták alakíthatják.

Featherstone e lenyűgöző történet elmesélésével mélyreható kérdéseket vet fel a demokráciáról, a vágyakról és a fogyasztói társadalom legbelsőbb működéséről.