Divinity and Humanity: A megtestesülés újragondolva

Olvasói vélemények

Oliver Crisp „Konstruktív khalkédoni teológia” című könyve a khalkédoni krisztológia átfogó elemzését és védelmét nyújtja, kitérve a klasszikus nézetekkel szembeni kortárs kihívásokra, mint például Krisztus emberi természetének, a kenózisnak és a nem inkarnációs teológiáknak a fogalmaira. A könyv két részre tagolódik: az első a khalkédoni tanítás alapjait fekteti le, míg a második a különböző modern kritikákkal foglalkozik. Bár egyes olvasók kissé bonyolultnak találják, mégis dicsérik a könyv világosságát és mélységét.

⬤ A khalkédoni krisztológia világos és módszeres védelme.
⬤ Hatékonyan foglalkozik a kortárs teológiai kérdésekkel és kritikával.
⬤ Logikus és világos írás, amely mind a teológiai hallgatók, mind a tapasztalt teológusok számára vonzó.
⬤ Tömör esszék, amelyek visszhangot keltenek az olvasóban, gyakran 200 oldal alatt tartva a teológiai vitákat.
⬤ Kiváló történelmi összefoglalók és alternatív elméletekre való hivatkozások segítik a megértést.

⬤ Egyes részek túl bonyolultak vagy bonyolultak lehetnek az alkalmi olvasók számára.
⬤ Bizonyos szintű teológiai ismereteket igényel; nem biztos, hogy könnyen megközelíthető azok számára, akiknek nincs formális teológiai végzettségük.
⬤ Néhány olvasó kissé helytelennek vagy a fő érvek szempontjából irrelevánsnak találja bizonyos személyiségek, például John Hick szerepeltetését.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Divinity and Humanity: The Incarnation Reconsidered

Könyv tartalma:

A megtestesülés tana a kereszténység középpontjában áll.

De az a gondolat, hogy "Isten Krisztusban volt", a modern teológiában sokat vitatott témává vált. Oliver Crisp a megtestesülés hat kulcskérdésével foglalkozik, megvédve a tan szilárd, a klasszikus krisztológiával összhangban álló változatát.

A perichorézist, vagyis az egymásba hatolást vizsgálja mind a megtestesülés, mind a Szentháromság vonatkozásában. Két fejezeten keresztül foglalkozik Krisztus emberi természetével, majd érveket sorakoztat fel a néhány kortárs teológus körében elterjedt nézet ellen, miszerint Krisztusnak bukott emberi természete volt. Megvizsgálja az isteni kenózis vagy önkiüresítés fogalmát, és a nem inkarnációs krisztológiát tárgyalja, John Hick munkásságára összpontosítva.

Ez a nézet tagadja, hogy Krisztus a megtestesült Isten, és elsősorban utánozandó erkölcsi példaképnek tekinti őt. Crisp elutasítja a krisztológia természetének ezt az alternatív bemutatását.