Istenség és emberség: A megtestesülés újragondolva

Olvasói vélemények

Oliver Crisp könyve a khalkédoni krisztológiára összpontosít, a Krisztus természetére vonatkozó keresztény tanokat vizsgálja, és megvédi azokat a kortárs kihívásokkal szemben. A szerző olyan összetett teológiai kérdésekkel foglalkozik, mint a perikhóreszisz, Krisztus emberi természete és a hiposztatikus unió következményei. Mélysége ellenére a könyv mind a teológusok, mind a hallgatók számára jelentős, mivel világos elemzéseket és magával ragadó válaszokat ad a krisztológia modern értelmezéseire.

A könyv jól kutatott, világos, logikus és módszeres elemzéseket kínál a khalkédoni krisztológiáról. Crisp hatékonyan védekezik a kortárs kihívásokkal szemben, és értékes betekintést nyújt az összetett teológiai kérdésekbe. Szókimondó és informatív, ami alkalmassá teszi a különböző olvasók számára, a diákoktól a tapasztalt teológusokig.

A könyv meglehetősen sűrű és kihívást jelentő olvasmány lehet, ami kevésbé teszi hozzáférhetővé azok számára, akik nem rendelkeznek erős teológiai háttérrel. Egyes olvasók bizonyos érveket nem találtak meggyőzőnek, az anyagot pedig időnként túlságosan technikai jellegűnek.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Divinity and Humanity: The Incarnation Reconsidered

Könyv tartalma:

A megtestesülés tana a kereszténység középpontjában áll.

De az a gondolat, hogy "Isten Krisztusban volt", a modern teológiában sokat vitatott témává vált. Oliver Crisp a megtestesülés hat kulcskérdésével foglalkozik, megvédve a tan szilárd, a klasszikus krisztológiával összhangban álló változatát.

A perichorézist, vagyis az egymásba hatolást vizsgálja mind a megtestesülés, mind a Szentháromság vonatkozásában. Két fejezeten keresztül foglalkozik Krisztus emberi természetével, majd érveket sorakoztat fel a néhány kortárs teológus körében elterjedt nézet ellen, miszerint Krisztusnak bukott emberi természete volt. Megvizsgálja az isteni kenózis vagy önkiüresítés fogalmát, és a nem inkarnációs krisztológiát tárgyalja, John Hick munkásságára összpontosítva.

Ez a nézet tagadja, hogy Krisztus a megtestesült Isten, és elsősorban utánozandó erkölcsi példaképnek tekinti őt. Crisp elutasítja a krisztológia természetének ezt az alternatív bemutatását.