A költő gondos allúziós költői kompozíciós folyamaton keresztül vállalja fel azt az aberrált elnyomást, amelyet egy őrült egocentrikus egyén a vonat kormányánál kényszerít utasaira, nem is akármilyen cinkosság nélkül, és akik a vonatra való felszállás közben teljesen tudatában vannak annak, hogy a vonat a végzet vonata.
A vers úgy hat, mintha a költő a világpolitikában bekövetkezett rossz fordulatot rekonstruálná egy bizonyos dühös uralkodó roncsaiból és véletlenszerű zavaraiból, akinek nincs sem politikai modicuma/okossága, sem a demokrácia valódi működésének megértése. A vers emléket állít a káosznak, és a kortárs Amerikának, hogy az elnyomottakat felfegyverezze azzal a hatalmas fegyverrel, amely az emlékezet.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)