Dokumentumfilmes munka

Olvasói vélemények

Robert Coles „Doing Documentary Work” című könyve értékes betekintést nyújt a dokumentarista fotográfiába, tárgyalva annak fogalmait, etikai megfontolásait és különböző megközelítéseit. Az olvasók dicsérik a lebilincselő írást, a gyakorlati példákat és azt, ahogyan gondolkodásra késztet. Néhány kritika azonban Coles írói stílusával kapcsolatos problémákat és kisebb pontatlanságokat említ.

⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató tartalom
⬤ gyakorlati példákat kínál
⬤ értékes betekintést nyújt a dokumentarista fotográfiába és az etikába
⬤ hallgatóknak és kutatóknak ajánlott
⬤ tudományos, költői történetmeséléssel
⬤ informatív és élvezetes.

⬤ Az írásmódot futónak érezhetjük
⬤ tartalmaz egy kisebb helyesírási hibát egy hivatkozásnál
⬤ egyes olvasók úgy érzik, hogy nem egyértelmű a művészet és a mesterség közötti különbségtétel
⬤ nem minden olvasó fejezte be vagy foglalkozott teljes mértékben az anyaggal.

(11 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Doing Documentary Work

Könyv tartalma:

William Carlos Williams a dolgozószobájában ülve egyszer elárulta Robert Colesnak, mit tartott a legnagyobb problémájának, amikor a New Jersey-i betegeiről szóló dokumentumfilmet írta. "Amikor ott ülök azokkal az emberekkel, hallgatom és beszélek" - mondta Colesnak - "része vagyok annak az életnek, és a fejemben is közel vagyok hozzá..... Visszatérve ide, az írógép mellett ülve - ez más. Író vagyok. Egy Rutherfordban élő orvos vagyok, aki egy 'máshol lévő világot' ír le." Williams megragadta a dokumentarista írás nagy nehézségét - a szakadékot, amely elválasztja a téma valóságát a megfigyelő nézőpontjától.

Ebben az elgondolkodtató kötetben a neves gyermekpszichiáter, Robert Coles, a Pulitzer-díjas Children in Crisis sorozat szerzője, mélyreható betekintést nyújt a dokumentációs munka természetébe. Coles írók, fotósok és mások dokumentumfilmjeit felhasználva mutatja be, hogy prózájukat és képeiket hogyan befolyásolja a megfigyelő referenciakerete: társadalmi és oktatási háttere, személyes erkölcsei és politikai meggyőződései. Az irodalmi dokumentumfilmeket tárgyalja: James Agee kutató portréja a depresszió korabeli bérlő farmerekről, Most dicsérjük a híres embereket, és George Orwell szenvedélyes leírása az angol szénbányászokról, The Road to Wigan Pier. Coles szerint sok dokumentumfilmeshez hasonlóan Agee és Orwell sem próbált objektív lenni, hanem ehelyett hamisítatlan dicsérettel illette a "nemes" szegényeket, és vituperatív megvetéssel illette a kiváltságosabb osztályokat (köztük saját magát is), amiért "kizsákmányolják" ezeket a munkásokat. A dokumentarista fényképek ugyanilyen árulkodóak lehetnek a megfigyelőről. Coles elemzi, hogy az olyan híres fotósok, mint Walker Evans és Dorthea Lange hogyan szerkesztették és vágták ki képeiket a kívánt hatás elérése érdekében. Még a fényképezőgép pajzsa sem tudta elrejteni a fotós jelenlétét. Coles William Carlos Williams személyes portréin keresztül is megvilágítja mondanivalóját; Robert Moses, aki a hatvanas években a Student Non-Violent Coordinating Committee egyik vezetője volt; Erik H.

Erikson, Mahatma Gandhi és Luther Márton életrajzírója; és mások. A dokumentarista munka, állapítja meg Coles, inkább a megfigyelő által konstruált elbeszélés, mint a valóság hű szelete.

Az olyan filmek népszerűségének növekedésével, mint Ken Burns A polgárháború és a vitatott kosárlabda-dokumentumfilm Hoop Dreams, a kérdés, hogy mi a "valódi" a dokumentumfilmes munkában, sürgetőbb, mint valaha. A Doing Documentary Work a dokumentaristákkal folytatott feltáró beszélgetéseken és munkájuk mélyreható elemzésén keresztül, amelyet Lange és Evans drámai fekete-fehér fotói egészítenek ki, arra készteti az olvasót, hogy újragondolja, mennyire vékony a határ az igazság és a fikció között. Felbecsülhetetlen értékű forrás a dokumentumfilmek tanulmányozói és mindenki számára, aki érdeklődik e fontos műfaj iránt.