Douglas Haig és az első világháború

Olvasói vélemények

Harris Douglas Haigról szóló könyvének kritikái vegyes képet mutatnak a könyv történelmi elemzésként való hatékonyságáról. Miközben a szerző részletes és kritikus képet nyújt Haig I. világháborúban betöltött szerepéről, egyes olvasók száraznak és kissé hozzáférhetetlennek találják az elbeszélést. A könyvvel kapcsolatos kritikák továbbá rámutatnak a francia és német források nézőpontjának hiányára, és a szerző Haigról alkotott nézetei néha elfogultnak tűnhetnek.

⬤ Részletes és kiegyensúlyozott elemzést nyújt Douglas Haig erősségeiről és gyengeségeiről.
⬤ Elismeri Haig összetett természetét, beleértve hozzájárulásait és kudarcait.
⬤ Éleslátó kritikákat fogalmaz meg Haig döntéshozatali eljárásairól és parancsnoki stílusáról.
⬤ Jól megalapozott, térképekkel és fényképekkel alátámasztott, világos katonai műveleti leírásokkal.
⬤ A Society for Military History Book Awarddal ismerték el a minőségéért.

⬤ Az elbeszélést száraznak és nehezen olvashatónak írják le, különösen a nem akadémikus közönség számára.
⬤ Hiányzik a francia és német nézőpontok beépítése, ami egyes kritikusok szerint gyengíti az elemzést.
⬤ Néhány olvasó elfogultságot érzékel Harris Haig kritikájában, különösen a politikai kérdéseket illetően.
⬤ A Haig katonai parancsnokságára való összpontosítás átfogó életrajz nélkül aggályokat vet fel az értékelés objektivitásával kapcsolatban.

(10 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Douglas Haig and the First World War

Könyv tartalma:

1915 decemberétől az 1918. novemberi fegyverszünetig Sir Douglas Haig volt a főparancsnoka a legnagyobb hadseregnek, amelyet országa valaha hadrendbe állított.

Egyszerre ábrázolták hozzá nem értő „mészárosként és bakfisként” és tisztán látó, rendíthetetlen „a győzelem építészeként”. J. P.

Harris azonban ebben a tekintélyes beszámolóban eloszlatja ezeket a sztereotípiákat. Haig elkötelezett katonai szakember volt, mégis nehezen tudott alkalmazkodni a nyugati front példátlan körülményeihez.

A csaták és a tágabb értelemben vett stratégiai helyzetek „olvasásának” képessége gyakran gyenge volt, és nagy felelősség terheli őt az 1915-17-es brit veszteségekért, amelyek az elért eredményekhez képest túlzottak voltak. A végső győzelembe vetett hite 1917 végére olyannyira megrendült, hogy kompromisszumos békét szorgalmazott.

Miután azonban túlélte az 1918-as tavaszi német offenzívákat, fontos szerepet játszott abban a hadjáratban, amely végül megtörte a német hadsereget.