Vietnam magaslatai: Fegyveres harc a központi felföldért, 1954-1965

Olvasói vélemények

A kritikák nagyra értékelik J.P. Harris „Vietnam's High Ground” című könyvét, amely átfogó és jól megalapozott beszámolót nyújt a vietnami háborúról, különös tekintettel a Középső-Felföldre és az 1954 és 1965 közötti időszakra. Az olvasók elismerően nyilatkoznak a szerző kiegyensúlyozott megközelítéséről, a különböző források széles körű felhasználásáról, valamint arról, hogy képes megmagyarázni az összetett katonai és politikai dinamikát. Egyesek azonban időnként nehezen olvashatónak találják a könyvet, különösen azok számára, akik nem ismerik a terület földrajzát.

⬤ A vietnami háborúval kapcsolatos katonai, társadalmi és politikai történelem átfogó lefedettsége.
⬤ Jól kutatott és aprólékosan dokumentált, különböző források, köztük vietnami és amerikai levéltárak felhasználásával.
⬤ Kiegyensúlyozott képet nyújt a konfliktusban részt vevő különböző felek által hozott eseményekről és döntésekről.
⬤ Magával ragadó és közérthető írásmód, amely az összetett témákat könnyebben érthetővé teszi.
⬤ Kiterjedt térképek és diagramok segítik a katonai műveletek megértését.

⬤ Néhány olvasó számára nehéz olvasmány a Középső-fennsík földrajzának alapos ismerete nélkül.
⬤ Az ár magasnak tűnhet, különösen az e-könyv formátum esetében.
⬤ Néhány recenzens több speciális vizsgálatot vagy további részleteket kíván bizonyos témákról.

(12 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Vietnam's High Ground: Armed Struggle for the Central Highlands, 1954-1965

Könyv tartalma:

Az 1954 és 1975 közötti, a túlélésért folytatott küzdelem során a Középső Felföld néven ismert régió a dél-vietnami állam számára stratégiailag létfontosságú magaslat volt. Az egymást követő dél-vietnami kormányok, amerikai szövetségeseik és kommunista ellenségeik egyaránt korán felismerték e régió alapvető fontosságát. Paul Harris új könyve, amely amerikai levéltári kutatásokon és a vietnami kommunista szakirodalom igen széles körű felhasználásán alapul, az 1950-es évek közepétől vizsgálja az e régióért folytatott küzdelmet, nyomon követve annak alakulását a felforgatástól a lázadáson és a felkelés elleni harcokon át az 1965-ös nagyobb csatákig.

A Középső-fennsík zord hegyei, magas fennsíkjai és sűrű dzsungelei a legtöbb vietnami számára éppolyan tiltólistásnak tűntek, mint a legtöbb amerikai számára. Az 1954 és 1965 közötti időszakban a lakosok nagy többsége nem volt vietnami etnikumú. Ngo Dinh Diem� rezsimje kezdetben támogatta a felvidékiekkel kötött amerikai felkelésellenes szövetséget, majd drámai módon ellene fordult.

A háború előrehaladtával azonban a Középső-Felföld egyre fontosabbá vált. Ez volt az a terület, amelyen a Ho Si Minh-útvonal legtöbb ága áthaladt. Sziklás, dzsungelekkel borított terepével az észak-vietnamiak számára a legjobb helynek tűnt arra is, hogy megsemmisítsék a dél-vietnami fegyveres erők elitjét, és megvívják a kezdeti csatákat az amerikaiakkal. Sok észak-vietnami számára azonban a Középső-fennsík az éhínség és a betegségek poklává vált. Még az amerikai 1. lovashadosztály megérkezése előtt is a kommunisták általában képtelenek voltak döntő győzelmeket aratni ebben a térségben.

Harris tanulmánya a Pleiku tartományban október-novemberben zajló hadjáratról szóló beszámolóval zárul - ez a hadjárat az amerikaiak és az észak-vietnamiak közötti drámai összecsapásokhoz vezetett az Ia Drang-völgyben. Harris elemzése számos elfogadott beszámolót megdönt az NVA, az USA és az ARVN teljesítményéről.