Olvasói vélemények
Összegzés:A Christopher Ricks által írt „Dylan's Visions of Sin” című könyvről szóló kritikák szerint a könyv egyszerre mélyen elemző és tudományos szempontból szigorú Bob Dylan dalszövegeinek feltárása. Míg sok rajongó értékeli Ricks elkötelezettségét és a Dylan munkásságával kapcsolatos meglátásait, mások kihívásnak találják a sűrű stílust és a bonyolult szerkezetet. A könyvet elsősorban elkötelezett Dylan-rajongóknak ajánljuk, nem pedig alkalmi olvasóknak.
Előnyök:⬤ Mély analitikus betekintés Dylan dalszövegeibe és azok irodalmi és költői kapcsolataiba.
⬤ Dicséretes a szerző elkötelezettsége és komoly hozzáállása Dylan munkásságához.
⬤ A könyv feltárja Dylan dalszövegeinek széleskörű irodalmi kontextusát, és több szinten foglalkozik a zenéjével.
⬤ Néhány olvasó úgy találta, hogy Ricks Dylan és a nyelv iránti lelkesedése ragadós, ami fokozta a zenéje iránti elismerését.
Hátrányok:⬤ A könyvet túlságosan sűrűnek és szövevényesnek tartják, ami megnehezíti az alkalmi olvasók számára az elköteleződést.
⬤ Néhány olvasó idegesítőnek találta a szerző szójátékát és stilisztikai választásait, amelyek elvonják a figyelmet az elemzésről.
⬤ A dalok bűnök és erények kategóriákba való besorolását néhány kritikus önkényesnek és erőltetettnek érezte.
⬤ Néhány olvasó megjegyezte, hogy Ricks elemzése néha túlelemzésbe vagy kétes összefüggésekbe torkollott, amelyek nem járultak hozzá Dylan munkásságának megértéséhez.
(41 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Dylan's Visions of Sin
Könyv tartalma:
Bob Dylan szavakkal való bánásmódja egy csoda, amely a zenéjével párosul, és amelyet a hangjai is igazolnak. Dylan korai és kései teljes skálájára (a társadalmi lelkiismeretről, a földi szerelemről, az isteni szerelemről és az elmélkedésről szóló dalaira) reagálva ez a kritikai méltatás Dylan figyelmes zsenialitását hallgatja, amely éppen a szavakban és azok jutalmaiban él.
"Bolondok gúnyt űztek a bűnből". Dylan művészete olyan művészet, amelyben a bűnöket leplezik le (és ellenállnak), az erényeket értékelik (és kinyilvánítják), a kegyelmeket pedig hazahozzák. A hét halálos bűn, a négy sarkalatos erény (nehezebb megjegyezni? ) és a három mennyei kegyelem: ezek alkotják mindenki világát -- de Dylanét különösen. Vagy inkább az ő világa, hiszen mindenféle emberi ügyeskedés az övé, hogy művészileg megragadja. A büszkeséget a "Like a Rolling Stone"-ban, az irigységet a "Positively 4th Street"-ben, a haragot a "Only a Pawn in Their Game"-ben anatómizálja... De bátorító módon az Igazságosság visszaszerzi a "Hattie Carroll"-t, a Bátorság a "Blowin' in the Wind"-t, a Hit a "Precious Angel"-t, a Remény az "Forever Young"-ot és a Jótékonyság a "Watered-Down Love"-ot.".
A The New Yorkerben Alex Ross azt írta, hogy "Ricks írása Dylanről a legjobb, ami létezik. A legtöbb rockkritikussal ellentétben - 'negyvenévesek beszélnek tízévesekhez', ahogy Dylan nevezte őket - ő felnőtteknek ír." A Times (London) című lapban Bryan Appleyard azt állította, hogy "Ricks, korunk egyik legkiválóbb irodalomkritikusa, szinte az egyetlen író, aki komoly irodalmi intelligenciát alkalmazott Dylanre...".
Dylan számtalan hallgatója (sőt, ki tudja, maga a művész is? ) egyetérthet W. H. Auden-nel abban, hogy Ricks "pontosan az a fajta kritikus, akiről minden költő álmodik".
