Olvasói vélemények
Összegzés:Az Albert Camusról szóló könyv vegyes kritikákat kap, egyesek dicsérik Camus filozófiájának és történelmi kontextusának mélyreható feltárását, míg mások kritizálják a mélység hiánya, szerkesztési problémák és a szerkezet zavarossága miatt.
Előnyök:Jól megírt és kutatott, Camus elméjének gyönyörű feltárását, műveinek történelmi kontextusát és filozófiájáról szóló szenvedélyes elmélkedéseket kínál. Sok recenzens szerint nagyszerű bevezetés Camushoz, és mind az újonnan érkezők, mind a művei régi rajongói számára tartalmas.
Hátrányok:Néhány olvasó csalódott a friss meglátások hiánya, a szerkesztési hibák és a zavaros szerkezet miatt, amely félreértésekhez vezethet Camus gondolataival kapcsolatban. A kritikusok megjegyezték, hogy a könyvből hiányzik egy összefüggő vezérfonal, ami kevésbé hozzáférhetővé teszi a Camus-t nem ismerők számára.
(38 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
A Life Worth Living: Albert Camus and the Quest for Meaning
Könyv tartalma:
Albert Camus Nobel-díj-átvételi beszédében kijelentette, hogy az írónak kettős kötelessége van: "megtagadni, hogy hazudjon arról, amit tud, és ellenállni az elnyomásnak". Ez a kettős rögeszme segít megmagyarázni valamit Camus figyelemre méltó jelleméből, amely e rokonszenves és élénk könyv átfogó témája.
A Camus-t foglalkoztató témák - abszurditás, hallgatás, lázadás, hűség és mértékletesség - feltárásán keresztül Robert Zaretsky egy olyan moralistát mutat be, aki nem hagyta magát becsapni a tetteinknek általunk adott nemesebb nevekkel, és aki arra késztette magát és a körülötte élőket, hogy megkérdőjelezze a status quót. Bár nem ugyanazokkal a veszélyekkel kell szembenéznünk, amelyek Európát fenyegették, amikor Camus megírta A Sziszüphosz mítoszát és Az idegen című műveket, más riadalmakkal kell szembenéznünk. Ebben rejlik Camus maradandó jelentősége.
Műveit olvasva elgondolkodóbb megfigyelői leszünk saját életünknek. Camus számára a lázadás örök emberi állapot, az igazságtalanság elleni időtlen küzdelem, amely miatt érdemes élni.
De a lázadásnak is vannak önmaga által szabott korlátai - ez egy nemes, bár lehetetlen eszménykép. Ez az ellentmondás azt sugallja, hogy ha nincs ok a reményre, akkor nincs ok a kétségbeesésre sem - ez a gondolat talán jobban illik az ókori tragédiákhoz, mint a modern politikai teoretikusokhoz, de bölcsessége megmarad.
Mégsem szabad a szenvedést tisztelnünk, figyelmeztet Camus: a világ szépsége nem kevésbé követeli meg a figyelmünket, mint az élet igazságtalanságok sora. Ez a felismerés lehetővé teszi számára, hogy kijelentse: "A tél közepén végre rájöttem, hogy bennem a nyár kiolthatatlan.".
