Értékelés:

Alec Wilkinson „Egy isteni nyelv” című könyve humoros és filozofikus kísérleteinek krónikája, amelyekkel a matematikát próbálta megérteni későbbi éveiben, miután az iskolában megküzdött vele. Az elbeszélésben személyes utazása keveredik a matematikai fogalmakról szóló elmélkedésekkel, bár az olvasók különbözőképpen reagálnak a megközelítésre és az írói stílusra.
Előnyök:A könyvet magával ragadó, szépen megírt és elgondolkodtató volta miatt dicsérik. A matematika rejtelmeit egy nem matematikus szemszögéből tárja fel, így a matematika iránt érdeklődők számára is elérhetővé és élvezetessé teszi. Az olvasók nagyra értékelték Wilkinson humorát, önismeretét, valamint az önfejlesztéssel és az élethosszig tartó tanulással kapcsolatos filozófiai meglátásait.
Hátrányok:A kritikusok szerint az írás túlságosan öncélú és néha fárasztó, az egyes szám első személyű névmások túlzott használatával. Egyesek úgy vélték, hogy a matematikai fogalmak magyarázataiból hiányzik a világosság és a vizuális segédanyagok, ami megnehezíti a követést. Mások megjegyezték, hogy a könyv nem felelt meg a gyakorlati tanulással vagy átalakulással kapcsolatos elvárásaiknak, és néhányan csalódtak Wilkinson érzékelhető képtelenségében, hogy nem tudott foglalkozni az anyaggal, amellyel küzdött.
(21 olvasói vélemény alapján)
A Divine Language: Learning Algebra, Geometry, and Calculus at the Edge of Old Age
A New York Times Book Review szerkesztői választása
Wilkinson valami sokkal meghatóbb és eredetibb dolgot valósított meg, befonva botladozó próbálkozásait, hogy jobbá váljon a matematikában, azzal az egyre mélyülő tudatosságával, hogy a megértésnek egy egész univerzuma van, amely valamilyen alapvető értelemben örökre elérhetetlen marad számára. --Jennifer Szalai, The New York Times
Szinte egyetlen írót sem csodálok annyira, mint Alec Wilkinsont. Munkáiban maradandó zsenialitás és emberség van." --Susan Orlean, A könyvtárkönyv szerzője
Egy szellemes, metafizikai felfedezés a matematika legmélyebb rejtélyeiről és talányairól a középkor csúcspontján.
Évtizedekkel azután, hogy kisfiúként küzdött a matematika megértésével, Alec Wilkinson elhatározza, hogy középkorú férfiként útnak indul, hogy megtanulja azt. Ami személyes kihívásként kezdődik - és ez kihívás -, hamarosan valami nagyobb dologgá alakul át, mint a matematika megtanulására tett fárasztó erőfeszítés. Hozzá nem értése ellenére Wilkinson a matematikai ismeretek keresése során váratlan rejtélyek univerzumával találkozik, és hamarosan lenyűgözve érzi magát; hamarosan a személyes fejlődés (és kínzás) gyakorlata intellektuálisan kiterjedt felfedezéssé alakul át.
Az Isteni nyelvben Wilkinson, aki több mint negyven éve a The New Yorker munkatársa, a matematika isteni aspektusának - misztériumainak, kihívásainak és kinyilatkoztatásainak - szívébe utazik az ókortól kezdve. Miközben aláveti magát a mély matematika csábításának, végigvezeti az olvasót a téma nagy kérdéseinek vizsgálatán - a számelmélet és a számok keletkezése, a matematika emberi vagy túlvilági eredetéről szóló vita, az évszázadok után is megoldatlan problémák és egyenletek, a prímszámok rejtélye. A gyakorlati matematika végtelen csalódásait és jutalmait végigjáró, meleg humorral és éles megfigyeléssel író Wilkinson a különös látnivalók földjéről szóló, lenyűgöző kalandról számol be. Az Egy isteni nyelv részben memoár, részben metafizikai útikönyv, részben önfejlesztő utazás, az Egy isteni nyelv egy ember második kísérlete arra, hogy megértse az előtte álló számokat és az azon túli világot.