Egy kisváros napfényes vázlatai

Olvasói vélemények

A kritikák dicsérik Stephen Leacock „Sunshine Sketches of a Little Town” című művét a kanadai kisvárosi élet humoros és szeretetteljes ábrázolásáért. A könyvet bájos karakterei és az egyszerűbb idők nosztalgikus ábrázolása miatt méltatják. Ugyanakkor egyes kiadások, különösen a Kindle-verzió minőségére, valamint az egyes formátumok olvashatóságával kapcsolatos problémákra is érkeztek panaszok.

A könyv tele van szellemes és kedves vázlatokkal, amelyek megragadják a kisvárosi élet lényegét. Sok kritikus értékeli a történetekbe ágyazott humort, nosztalgiát és szeretetet. Leacock írását időtállónak és átélhetőnek tartják, ami miatt az olvasók kapcsolatot éreznek a szereplőkkel és a helyszínnel. A Kindle-kiadás teljes mértékben működőképesnek és jó ár-érték arányúnak ígérkezik.

Egyes kiadások, különösen egyes Kindle-verziók olvashatósági problémákkal küzdenek, például rossz formázás, kis betűméret és zsúfolt oldalak. Néhány recenzens túlságosan aranyosnak találta az írást, vagy megjegyezte, hogy nem mélyül el a mély témákban. Megoszlottak a vélemények a humor hozzáférhetőségéről egyes olvasók számára a klasszikus utalások miatt.

(30 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sunshine Sketches of a Little Town

Könyv tartalma:

A Sunshine Sketches of a Little Town (Egy kisváros napfényrajzai) Stephen Leacock elbeszéléssorozata, amely először 1912-ben jelent meg. Általában a kanadai humoros irodalom egyik legmaradandóbb klasszikusának tartják. A történetek fiktív helyszíne Mariposa, egy kisváros a Wissanotti-tó partján. Bár Leacock az Ontario állambeli Orilliában szerzett tapasztalataiból merít, Leacock megjegyzi: "Mariposa nem egy valódi város. Épp ellenkezőleg, körülbelül hetven-nyolcvan ilyen van. A Superior-tótól a tengerig mindenütt megtalálhatók, ugyanazokkal a négyszögletes utcákkal, ugyanazokkal a juharfákkal, ugyanazokkal a templomokkal és szállodákkal".".

Ez a mű egyetemes vonzereje miatt maradt népszerű. A szereplők közül sokan, bár Orillia városlakóiról mintázták őket, kisvárosi archetípusok. Hiányosságaikat és gyengeségeiket humoros, de szeretetteljes módon mutatják be. Az elbeszélő gyakran eltúlozza a mariposai események jelentőségét a világ többi részéhez képest. Amikor például országos választások vannak, "Mariposa városa, természetesen, az egész felfordulás viharközpontja és középpontja volt".

A Wissanotti-tóban elsüllyedt Mariposa Belle gőzhajó története az egyik legkedveltebb a sorozatban. A baleset látszólagos nagysága némileg enyhül, amikor kiderül, hogy a víz mélysége kevesebb mint hat láb. A város férfitagjai egy hajózásra alkalmatlan mentőcsónakkal sietnek a segítségükre, amely éppen akkor süllyed el alattuk, amikor a gőzösre húzzák őket, és a narrátor komolyan megjegyzi, hogy ez volt "az egyik legokosabb mentőakció, amit valaha láttak a tavon".

1923-ban George Locke a New York Evening Postban megjegyezte, hogy a könyvtári hallgatók a könyvet egy tucatnyi "... prózairodalmi könyv közül választották ki, amely a legjobban képviseli a kanadai szerzők műveit azon olvasók számára, akik szeretnének valamit megtudni a kanadai életből". 1)

A könyvet, valamint a Couchiching Beach Parkban, a Couchiching-tó partján álló Champlain-szobrot a város turisztikai promócióiban használták Orillia polgári büszkeségének bizonyítékaként az 1925-ös Dominion-napi ünnepségeket követő évtizedekben.