Egy mikrofinanszírozási eretnek vallomásai: Hogyan tévedt el a mikrohitelezés és hogyan árulta el a szegényeket?

Olvasói vélemények

A könyv bennfentes szemszögből mutatja be a mikrofinanszírozási ágazat árnyoldalát, kiemelve annak lehetséges hibáit és a szegények hitelintézetek általi kizsákmányolását. Az olvasók szerint lebilincselő és szemet nyitó, a mikrofinanszírozási gyakorlatok kritikus átgondolására szólít fel, bár egyesek úgy érzik, hogy túlságosan is konkrét botrányokra összpontosít, szélesebb körű elemzés nélkül.

⬤ Magával ragadó elbeszélés, amely leköti az olvasót.
⬤ A mikrofinanszírozási ágazat és annak gyakorlatának éleslátó kritikája.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy vizsgálják meg a hitelügynökségeket és a hitelfelvevőkre gyakorolt hatásukat.
⬤ Személyes tapasztalatokon alapul, hiteles bennfentes véleményt nyújt.
⬤ Szükséges reformokra szólít fel az ágazatban.

⬤ A mikrofinanszírozás átfogó áttekintése helyett túlságosan konkrét esettanulmányokra összpontosít (pl. nigériai csalás).
⬤ Néhány olvasó számára kihívást jelenthet, ha nem ismeri a témát.
⬤ Hiányzik a részletes útmutatás arra vonatkozóan, hogy mely mikrofinanszírozási szervezetekben lehet még megbízni.
⬤ Egyes vélemények szerint a kritikák mellett a mikrofinanszírozási sikerek szélesebb körű bemutatását is előnyben részesítenék.

(39 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Confessions of a Microfinance Heretic: How Microlending Lost Its Way and Betrayed the Poor

Könyv tartalma:

Nagyon kevés szilárd bizonyíték van arra, hogy a mikrohitelek hosszú távon csökkentik a szegénységet. Sajnos, a hanyagságra, a korrupcióra és a zsarolással határos módszerekre van bizonyíték. Ez a részben leleplező, részben memoár, részben pénzügyi detektívtörténet egy egykori hívő beszámolója, akit az iparágban eltöltött évtized eretnekké tett.

Hugh Sinclair a világ számos mikrofinanszírozási intézménnyel dolgozott együtt. Nem tudott nem észrevenni, hogy még egy 70 milliárd dolláros, virágzó iparággal az oldalukon sem tűntek jobbnak a szegények. A túlzott kamatlábak véget nem érő adósságspirálba sodorták a hitelfelvevőket, az agresszív behajtási gyakorlat pedig kényszerprostitúcióhoz, gyermekmunkához, öngyilkossághoz és a mikrofinanszírozási közösség elleni országos lázadásokhoz vezetett.

Sinclair megdöbbentő történetet sző egy olyan rendszerről, amely egyre inkább a profit maximalizálására összpontosít - különösen, miután a nagybankok is bekapcsolódtak. Részletesen beszámol számos botrányról, amelyekről az egyik legaggasztóbb egy nagy afrikai mikrofinanszírozási intézményt érint, amelynek törvényessége megkérdőjelezhető, és amely évi 100 százalékot meghaladó kamatot számított fel, és amelynek befektetői és támogatói között a mikrofinanszírozási ágazat leghíresebb vezetői is voltak. Sinclair tiltakozását először hallgatással, majd fenyegetésekkel, megvesztegetési kísérlettel és bírósági eljárással fogadták, ami végül ahhoz vezetett, hogy a lelkét vesztett ágazat fő bejelentőjévé vált.

A mikrofinanszírozás működhet - Sinclair több etikus és hatékony szervezettel kapcsolatos megható tapasztalatokat ír le, és elmagyarázza, miben különböznek ezek a szervezetek. De a Sinclair által itt javasolt alapvető reformok nélkül a mikrofinanszírozás továbbra is "befektetési lehetőség" marad, amely a szegényeket üres ígéretekkel és üres zsebekkel hagyja magára.