Olvasói vélemények
Összegzés:Rob Chapman Syd Barrettről szóló könyve átfogóan tárja fel Barrett életét, a Pink Floydra gyakorolt hatását és az őt körülvevő mítoszokat. Miközben elmélyül a személyes és a zenetörténetben, egyes olvasók úgy találják, hogy időnként elkalandozik a túlzott irodalmi elemzés és az egyértelmű új információk hiánya miatt.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és alapos életrajz, amely eloszlatja a mítoszokat, és betekintést nyújt Barrett életébe és munkásságába.
⬤ A családtagok és barátok megszólaltatása mélyebb megértést nyújt Barrett jelleméről és tapasztalatairól.
⬤ Jó kritika a Pink Floydon belüli dinamikáról, amely Barrett-et kedvezőbb fényben tünteti fel.
⬤ Új perspektívákat kínál Barrett írásaival és hatásaival kapcsolatban.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely megragadja Barrett kreativitásának lényegét.
Hátrányok:⬤ Néhány szakasz hosszadalmas irodalmi elemzésekbe torkollik, ami unalmas lehet az általános olvasók számára.
⬤ Hiányzik a tisztánlátás Barrett Pink Floyd utáni életének bizonyos fontos aspektusairól.
⬤ Néhány kritikus úgy érezte, hogy a könyv lényegtelen részleteket tartalmaz Barrett életének kisebb alakjairól.
⬤ A Barrett későbbi éveit tárgyaló fejezetek rövidnek és lényegesen új információk nélkülinek bizonyultak.
⬤ Vegyes vélemények az elbeszélés felépítéséről, egyes olvasók szerint a könyv szétesett.
(88 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
A Very Irregular Head: The Life of Syd Barrett
Könyv tartalma:
"Nem hiszem, hogy könnyű rólam beszélni. Nagyon szabálytalan a fejem. És amúgy sem vagyok olyan, amilyennek gondolnak." - Syd Barrett utolsó interjúja, "Rolling Stone, "1971.
Roger Keith "Syd" Barrett (1946-2006) minden jel szerint az aranyifjú definíciója volt. A jó megjelenéssel és a festészethez és a zenéhez való természetes hajlammal megáldott, karizmatikus, mindenki által kedvelt, tündéri gyerek volt, aki gyorsan a tinédzserek vezetőjévé vált az angliai Cambridge-ben, ahol a hatvanas évek elején virágzott a bohém élet. Három barátjával és munkatársával - Roger Waters, Richard Wright és Nick Mason - megalakította a Pink Floydot, és a rock 'n' roll már nem volt a régi. Az amerikai rhythm 'n' blues közelítéseit utánzó tipikus brit coverzenekarként indultak, de hamarosan egy teljesen új hangzás úttörői lettek, és megszületett a brit pszichedelikus rock. A korai, trippes, Barrett által írt popslágerekkel, mint az "Arnold Layne" (egy ruhaszárítót lopó transzvesztitáról) és a "See Emily Play" (amelyet kifejezetten a korszakalkotó "Games For May" koncertre írtak), a Pink Floyd, Syd Barrett fő kreatív látnokával, a "Swinging" London korszellemét a maga teljes technicolor pompájában ragadta meg.
De ennek az újdonsült szabadságnak volt egy sötét oldala is. Barrett, mint oly sokan körülötte, nagy mennyiségben kezdett el fogyasztani egy forradalmian új drogot, az LSD-t, és az amúgy is törékeny mentális állapota - párosulva egy popsztár életére eleve alkalmatlan személyiséggel - kezdett felbomlani. Az egykor ragyogó szemű fiú helyére - látszólag egyik napról a másikra - egy komor, baljós, halott szemű, szeszélyes, rendkívül excentrikus, visszahúzódó és olykor erőszakos viselkedésű árnyéka lépett. A zenekarból elkerülhetetlenül kirúgták, Barrett Londonból édesanyja cambridge-i házába vonult vissza, ahol haláláig maradt, és csak ritkán látták vagy hallották, ami tovább szította a rejtélyt.
Eközben a Pink Floyd az undergroundból felemelkedve minden idők egyik legnagyobb nemzetközi rockzenekarává vált, többszörös platinalemezes albumokat adtak ki, amelyek közül sok tematikusan foglalkozott barátjuk, Syd Barrett elvesztésével: a The Dark Side of the Moon, a Wish You Were Here és a The Wall több szinten is róla szól.
Az "Egy nagyon rendhagyó fej" című könyvben Rob Chapman újságíró lerántja a leplet a Syd Barrett legendáját közel négy évtizede övező titoktartásról, és a családtagok, barátok, archívumok, naplók, levelek és műalkotások exkluzív adataira támaszkodva megalkotja a zseniális és tragikus művész végleges portréját. Amellett, hogy megragadja Barrett fiatalkorának minden ígéretét, Chapman megkérdőjelezi azt a gyakran hangoztatott nézetet, hogy Barrett későbbi éveiben reménytelenül elveszett remete volt, és megalkotja egy igazi brit különc portréját, aki méltán illeszkedik abba a gazdag irodalmi sorba, amely Kenneth Graham, Hilaire Belloc, Edward Lear, Lewis Carroll, John Lennon, David Bowie és egészen a britpop úttörőiig húzódik.
Az "Egy nagyon rendhagyó fej" egy egyedülálló művész tragikus, szeretetteljes és lenyűgöző portréja, amely még évekig mérvadó szó lesz erről az angol zseniről.
