Olvasói vélemények
Összegzés:A Stephen Carter által írt „Reflections of an Affirmative Action Baby” című könyvről szóló kritikák sokrétű nézőpontot mutatnak a könyvvel kapcsolatban. A szerző átgondoltan vizsgálja a pozitív diszkriminációt, személyes tapasztalatokat és kritikai elemzést nyújt anélkül, hogy szigorúan ragaszkodna az ideológiai szélsőségekhez. Az olvasók nagyra értékelik Carter azon képességét, hogy értelmes vitát provokál és árnyalt nézeteket mutat be, bár egyesek elégedetlenségüket fejezik ki az érvelésében észlelt hiányosságok miatt.
Előnyök:⬤ A könyv nagyszerű állapotban van
⬤ vitára ösztönöz a pozitív diszkriminációról
⬤ Carter írása logikus, jól érvel és meggyőző
⬤ személyessé teszi a témát, miközben objektív marad
⬤ összetett társadalmi és politikai kérdésekkel foglalkozik
⬤ az olvasók intellektuálisan gazdagítónak és elgondolkodtatónak találják.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó erősebb, indokoltabb érvelést várt
⬤ a könyv egy része nem a pozitív diszkriminációra összpontosít
⬤ nem mindenki ért egyet Carter nézeteivel vagy előadásmódjával
⬤ egyesek talán túl összetettnek vagy árnyaltnak találják a nézőpontját egyértelmű következtetések nélkül.
(6 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Reflections of an Affirmative Action Baby
Könyv tartalma:
Egy olyan légkörben, ahol a pozitív diszkriminációt bíráló fehérek azt kockáztatják, hogy rasszistának nevezik őket, és a feketék, akik ugyanezt teszik, az árulás és az öngyűlölet vádját kockáztatják, nehéz elérni a faji preferenciák őszinte és nyílt megvitatását. Stephen L.
Carter, a Yale Egyetem Cromwell jogászprofesszora és a pozitív diszkrimináció kedvezményezettje (és időnként áldozata), a faji preferenciáról szóló első, személyes tapasztalatból írt könyvében, a Reflections of an Affirmative Action Baby-ben azonban megteszi. Saját sikertörténetét és frusztrációját "pozitív diszkriminációs intézkedés babájaként" kiindulópontként használva Carter, aki szakmája csúcsára emelkedett, éleslátó elemzést nyújt napjaink egyik legégetőbb témájáról - valamint őszinte kritikát a fekete szakemberekre és értelmiségiekre nehezedő nyomásról, hogy alkalmazkodjanak a feketének lenni "politikailag korrekt" módjához. Carter szerint a pozitív diszkrimináció, ahogyan azt ma gyakorolják, nemcsak hogy kevéssé segíti elő a faji egyenlőséget, hanem azt is lehetővé teszi, hogy a nemzet meglehetősen olcsón megmeneküljön a rabszolgaság örökségének felszámolására vonatkozó erkölcsi kötelezettsége elől.
A pozitív diszkrimináció, különösen a munkaerő-felvétel terén, gyakran megerősíti a rasszista sztereotípiákat, mivel azt az elképzelést támogatja, hogy a fekete szakember nem törekedhet többre, mint hogy "a legjobb fekete" legyen. Eljött az ideje, hogy felhagyjunk ezekkel a programokkal?
Carter szerint a pozitív diszkriminációnak vissza kell térnie egyszerűbb gyökereihez: oktatási lehetőségeket kell nyújtania azoknak, akik máskülönben nem kaphatnának. Ezután a kedvezményezetteknek követelniük kellene, hogy ugyanolyan normákhoz tartsák őket, mint bárki mást.
