Olvasói vélemények
Összegzés:Madame Guyon könyve egy mély spirituális mű, amely az Istennel való szoros kapcsolat kialakítására összpontosít az ima és a szemlélődés révén. A szerző tanításain és tapasztalatain alapul, amelyeket egyes olvasók mélynek és életet megváltoztatónak találnak. A könyv azonban összetettsége és nyelvezetének történelmi összefüggései miatt gondos olvasást igényel.
Előnyök:⬤ Mély spirituális meglátások, amelyek inspirálnak és bátorítanak az Istennel való szorosabb kapcsolatra.
⬤ A keresztény spiritualitás és imádság jelentős művének tekinthető.
⬤ Sok olvasó átalakítónak és életet megváltoztatónak találta.
⬤ Lassú, elmélkedő olvasásra ösztönöz, ami mélyebb megértéshez vezet.
⬤ Dicsérik hitelessége és mélysége miatt az egyszerűsített változatokhoz képest.
Hátrányok:⬤ Az összetett nyelvezet és a régies írásmód kihívást jelenthet az olvasás és a megértés szempontjából.
⬤ Óvatos és lassú olvasást igényel, ami nem minden olvasó számára megfelelő.
⬤ Egyeseknek nehézséget okoz bizonyos fogalmak vagy állítások megértése az anyag mélysége miatt.
⬤ Néhány kritika megemlíti, hogy nem ért egyet a szöveg egyes fordításaival vagy egyszerűsített változataival.
(29 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
A Short and Easy Method of Prayer
Könyv tartalma:
Jeanne-Marie Bouvier de la Motte-Guyon (közismert nevén Madame Guyon) francia misztikus, a quietizmus egyik legfontosabb képviselője volt. Guyon úgy vélte, hogy az embernek állandóan imádkoznia kell, és bármit is tesz, minden tevékenységével Istennel kell időt töltenie.
„Az imádság a tökéletesség és a szuverén boldogság kulcsa; ez a hatékony eszköz, amellyel megszabadulhatunk minden bűntől és elsajátíthatunk minden erényt; mert a tökéletessé válás útja az, hogy Isten jelenlétében élünk. Ezt Ő maga mondja el nekünk: Mózes 17:1: „járj előttem, és légy tökéletes”. Egyedül az imádság tud téged az Ő jelenlétébe vinni, és folyamatosan ott tartani.” Ahogy egyik versében írta: „Volt egy időszak, amikor választottam, Egy időt és egy helyet az imádságnak...
De most keresem azt az állandó imát, A belső csendben megismert...”. Szent Ágostonhoz, Aquinói Szent Tamáshoz, Kálvinhoz és Luther Mártonhoz hasonlóan ő is úgy gondolta, hogy az ember szabadulása csak Istentől, mint külső forrástól származhat, soha nem magából az emberből.
Ennek megfelelően Istennek kell eldöntenie, hogy ki üdvözüljön, függetlenül bárkinek az erőfeszítéseitől vagy szorgalmától. Ő aztán a saját szabad akaratából adományként adja a kegyelmét.
Ezt a predestinációt a pelagiánusok ellenezték, akik irracionálisnak tartották, amennyiben Isten egy gonosz bűnöst részesítene előnyben egy jó emberrel szemben.
