Egy sejt élete: Egy biológiafigyelő feljegyzései

Olvasói vélemények

Lewis Thomas „Egy sejt élete” című könyve 29 esszé gyűjteménye, amely a biológia különböző aspektusait vizsgálja, és kapcsolatot teremt az élő szervezetek és az élet összetett hálója között. Az olvasók nagyra értékelik a lebilincselő írói stílust, a tudományos fogalmak éleslátó feltárását és az esszékben megjelenő gondolatébresztő összefüggéseket. Annak ellenére, hogy 1974-ben jelent meg, a könyv ma is aktuális és ösztönző mind a tudományok kezdő és tapasztalt rajongói számára.

A könyv gyönyörűen megírt esszéket tartalmaz, amelyek közérthetőek és magával ragadóak, és örömteli hozzáállást nyújtanak a tudományhoz és a felfedezésekhez. Arra ösztönzi az olvasókat, hogy gondolkodjanak az élet összefüggéseiről, és az összetett biológiai gondolatokat közérthető módon mutatja be. A szerző írását költőinek és éleslátónak írják le, így a tudósok és az általános olvasók számára egyaránt alkalmas. Sokan úgy találják, hogy a könyv elgondolkodtató és alkalmas arra, hogy a tudományos témák további kutatására ösztönözzön.

Néhány olvasó megjegyzi, hogy a könyv elavult, mivel a tudományos ismeretek fejlődtek a megjelenése óta. Néhányan úgy találták, hogy az esszék keveréke egyenetlen, és a minőségük is változó. Emellett a tudományos szakkifejezések jelenléte kezdetben megfélemlítheti a nem műszaki beállítottságú olvasókat, bár a többség úgy érzi, hogy a szerző gyorsan eloszlatja az esetleges félelmeket.

(110 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

The Lives of a Cell: Notes of a Biology Watcher

Könyv tartalma:

Lewis Thomas elegáns, szuggesztív és tisztázó, mélyen humánus látásmódja a körülöttünk lévő világot tárja fel, és vizsgálja minden dolog összetett kölcsönös függőségét.

A biológiai tudományok szokásos korlátain túlmutató, a rejtett kapcsolatok hatalmas és csodálatos világába nyúló, provokatív könyv személyes, költői esszékben tárja fel az olyan témákat, mint a számítógépek, a baktériumok, a nyelv, a zene, a halál, a rovarok és az orvostudomány. Lewis Thomas írja: „Ha az embert - mint engem - egyszer tartósan megdöbbentette a felismerés, hogy társas faj vagyunk, hajlamos szemmel tartani a bizonyítékokat arra, hogy ez nagyjából jót tesz nekünk.”.