Egyenlőtlenség és jólét: A szociális Európa kontra a liberális Amerika

Olvasói vélemények

A könyv a szociáldemokrácia és a piaci kapitalizmus közötti különbségeket vizsgálja, olyan politikai gazdaságtani témákra összpontosítva, mint az egyenlőtlenség, a bér, a foglalkoztatás és a vállalatirányítás. Bár a könyv tanulságos elemzéseket és adatokat kínál, egyes olvasók kevésbé találják informatívnak a statisztikai megközelítést, és jelentős hiányosságokat jegyeznek meg a tárgyalás során.

A könyv jó anyagot tartalmaz a politikai gazdaságtan tanulmányozásához, éleslátó gondolatokat és alapos elemzést kínál olyan összetett témákról, mint a szociális programok, az egyenlőtlenség és a munkaerőpiac dinamikája. A későbbi fejezetek a jóléti állam és az etikai érvek tárgyalása felé mozdulnak el, amit egyes kritikusok meggyőzőbbnek találnak.

A kritikusok rámutatnak a szerző érveiben rejlő ellentmondásokra, és jelentős hiányosságokat jegyeznek meg a szociális kiadások fontos országaira és szempontjaira vonatkozóan. A statisztikai elemzést gyenge vagy homályosnak tartják, és a használt terminológia zavaros lehet. Egyes olvasók úgy vélik, hogy a szerző szociáldemokrácia melletti kiállása nem meggyőző, és aggodalmukat fejezik ki az elavult adatok és a szélesebb körű kérdések elégtelen vizsgálata miatt.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Inequality and Prosperity: Social Europe vs. Liberal America

Könyv tartalma:

Mik az amerikai és az európai társadalmi-gazdasági rendszer relatív előnyei? Az Európai Unió bővülésével, valamint az Egyesült Államok és Európa közötti egyre élesebb politikai és kulturális különbségekkel az elmúlt években régóta tartó viták felerősödtek. Az Inequality and Prosperity (Egyenlőtlenség és jólét) című könyvében Jonas Pontusson összehasonlító áttekintést nyújt a fejlett ipari világ két fő munkaerő-piaci és jóléti rendszermodelljéről: az Egyesült Államok és Nagy-Britannia liberális kapitalista rendszeréről és Észak-Európa szociális piaci kapitalizmusáról.

E két modell alapvetően eltérő módon egyensúlyoz a hatékonyság és a méltányosság szempontjai között. Az 1990-es években a globalizáció sokat hangoztatott erői (a demográfiai változásokkal és az ezzel járó politikai nyomással együtt) úgy tűnt, hogy az európai szociális piacgazdaságok létét fenyegetik. A svéd és német szociális szerződések elavultak voltak? Lehetségesek maradnak-e a kapitalizmus változatai, vagy a munkaerő-piaci és szociális jóléti megállapodások közelednek az amerikai normához? Pontusson ellenzi az elkerülhetetlen konvergencia gondolatát: úgy véli, hogy a szociális piacgazdaságok fennmaradhatnak, sőt virágozhatnak a mai világgazdaságban.

Érvelését tizennyolc országra kiterjedő, rendkívül speciális kutatásra alapozza, amelyhez az elmúlt harminc év nemzeti szintű adatait használja fel. Az általa vizsgált területek között szerepel a munkaerőpiac dinamikája, a jövedelemeloszlás, a foglalkoztatási teljesítmény, a béralku, a vállalati szintű teljesítmény és a jóléti állam változó lehetőségei.