Értékelés:
A könyv a politikai gazdaságtan komplex elemzését nyújtja, szembeállítva a szociáldemokráciát a piaci kapitalizmussal. Értékelik éleslátó vitái és adatokkal alátámasztott kutatásai miatt, de kritizálják kihagyásai, következetlenségei és statisztikai módszerei miatt.
Előnyök:⬤ Jó anyag a politikai gazdaságtan tanulmányozásához
⬤ éleslátó és jól kutatott tartalom
⬤ olyan témákat tárgyal, mint az egyenlőtlenség, a bér, a foglalkoztatás és a kapitalizmus
⬤ a későbbi fejezetek etikusabb szemléletet adnak a jólétről és annak a jövedelemelosztásra gyakorolt hatásáról.
⬤ Ellentmondásos érvek és az áttekinthetőség hiánya
⬤ fontos országok és kérdések szelektív kihagyása
⬤ túlzottan statisztikai megközelítés, amely nem feltétlenül ragadja meg a dinamikus, valós tényezőket
⬤ a gazdaságok kategorizálása önkényesnek tűnik
⬤ hiányzik a szójegyzék, és néha bonyolultnak vagy homályosnak tűnik.
(2 olvasói vélemény alapján)
Inequality and Prosperity: Social Europe vs. Liberal America
Mik az amerikai és az európai társadalmi-gazdasági rendszer relatív előnyei? Az Európai Unió bővülésével, valamint az Egyesült Államok és Európa közötti egyre élesebb politikai és kulturális különbségekkel az elmúlt években régóta tartó viták felerősödtek. Az Inequality and Prosperity (Egyenlőtlenség és jólét) című könyvében Jonas Pontusson összehasonlító áttekintést nyújt a fejlett ipari világ két fő munkaerő-piaci és jóléti rendszermodelljéről: az Egyesült Államok és Nagy-Britannia "liberális kapitalista" rendszeréről és Észak-Európa "szociális piaci" kapitalizmusáról.
Ez a két modell alapvetően eltérő módon egyensúlyoz a hatékonyság és a méltányosság szempontjai között. Az 1990-es években a globalizáció sokat hangoztatott erői (a demográfiai változásokkal és az ezzel járó politikai nyomással együtt) úgy tűnt, hogy az európai szociális piacgazdaságok létét fenyegetik. A svéd és német szociális szerződések elavultak voltak? Lehetségesek maradnak-e a kapitalizmus változatai, vagy a munkaerő-piaci és szociális jóléti megállapodások közelednek az amerikai normához? Pontusson ellenzi az elkerülhetetlen konvergencia gondolatát: úgy véli, hogy a szociális piacgazdaságok fennmaradhatnak, sőt virágozhatnak a mai világgazdaságban.
Érvelését tizennyolc országra kiterjedő, rendkívül speciális kutatásra alapozza, amelyhez az elmúlt harminc év nemzeti szintű adatait használja fel. Az általa vizsgált területek között szerepel a munkaerő-piaci dinamika, a jövedelemeloszlás, a foglalkoztatási teljesítmény, a béralku, a vállalati szintű teljesítmény és a jóléti állam változó lehetőségei.
