Egyetlen állampolgár sem maradhat hátra

Olvasói vélemények

Meira Levinson „No Citizen Left Behind” című könyve elgondolkodtatóan vizsgálja az állampolgári nevelést az Egyesült Államokban, különös tekintettel a szegény és kisebbségi diákokat érintő „állampolgári szerepvállalási szakadékra”. A könyv a szerző politikai filozófiai hátterét és tanári tapasztalatait ötvözi, hogy rávilágítson az állampolgári nevelés és az iskolai légkör reformjának szükségességére a demokratikus elkötelezettség előmozdítása érdekében.

A könyv jól megírt és elgondolkodtató, a tudományos meglátásokat személyes tapasztalatokkal ötvözi. Levinson hatékonyan kiáll a jobb állampolgári nevelés mellett, különösen a jogfosztott közösségek számára, és a „cselekvési állampolgári ismeretek” koncepcióján keresztül megvalósítható megoldásokat mutat be. Fontos olvasmány a pedagógusok és a demokrácia iránt érdeklődők számára.

Néhány olvasó nem találta lebilincselőnek a könyvet, és átfutotta azt. Néhányan úgy vélték, hogy nem kínál konkrét megoldásokat a felvetett problémákra, ami arra utal, hogy a könyv inkább az állampolgári nevelés iránt már érdeklődőknek, mintsem az általános közönségnek való.

(6 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

No Citizen Left Behind

Könyv tartalma:

Miközben egy kizárólag feketékből álló atlantai középiskolában tanított, Meira Levinson rájött, hogy a diákok egyéni önfejlesztése nem feltétlenül teszi lehetővé számukra, hogy leküzdjék az amerikai társadalomban tapasztalható mély marginalizálódásukat. Ennek oka az állampolgári szerepvállalás terén mutatkozó szakadék, amely ugyanolyan szégyenletes és antidemokratikus, mint a No Child Left Behind által megcélzott iskolai teljesítménybeli szakadék.

A No Citizen Left Behind azzal érvel, hogy a diákokat meg kell tanítani arra, hogyan lehet a hatalmi viszonyokat közvetlenül, politikai és polgári cselekvésen keresztül felborítani és átalakítani. A politikai elméletre, empirikus kutatásokra és saját helyszíni tapasztalataira támaszkodva Levinson bemutatja, hogy a de facto szegregált városi iskolák hogyan kerülhetnek és hogyan kell ennek a küzdelemnek a középpontjába. Az állami iskolák polgári céljainak visszaszerzéséhez többre lesz szükség, mint a tanterv módosítására.

Levinson felszólítja az iskolákat, hogy alakítsák újra az állampolgári nevelést. Az iskoláknak kollektív cselekvést kell tanítaniuk, nyíltan meg kell vitatniuk az állampolgárság faji dimenzióit, és provokálniuk kell a diákokat azáltal, hogy felkelti a szenvedélyüket a kortárs igazságtalanságok ellen.

A diákoknak gyakori lehetőséget kell biztosítani arra, hogy polgári és politikai tevékenységet folytassanak, akár az iskolán belül is. Egy valóban egyenlőségen alapuló társadalom felépítéséhez el kell utasítanunk a polgári egyformaság mítoszát, és minden fiatalt fel kell jogosítanunk arra, hogy felemelje sokszínű hangját.

Levinson beszámolója nemcsak a pedagógusokat, hanem mindazokat kihívások elé állítja, akiknek fontos az igazságosság, a sokszínűség vagy a demokrácia.