Elizabeth Gaskell - Cranford: „Nem fogok hallgatni az észérvekre... az ész mindig azt jelenti, hogy valaki másnak van mondanivalója.”"”

Olvasói vélemények

A könyv Elizabeth Gaskell műveit mutatja be, kiemelve őt, mint a viktoriánus kor egyik legfontosabb írónőjét, aki figyelemre méltó történetmeséléssel és jellemfejlődéssel rendelkezik. Sok olvasó fejezi ki csodálatát művei iránt, különösen az olyan címek iránt, mint a „Cranford” és a „Feleségek és leányok”. Néhány kritika azonban megemlíti, hogy a könyv fizikai mérete és formátuma nehézkes lehet, és időnként nyomdahibák is előfordulnak benne.

⬤ Kivételes történetmesélés és jellemfejlődés.
⬤ Gaskell társadalmi lelkiismeretességét és empátiakészségét dicsérik.
⬤ A legjobb viktoriánus irodalommal köti le az olvasókat.
⬤ Átfogó gyűjtemény elfogadható áron.
⬤ Az olvasók örömüket fejezik ki Gaskell műveinek felfedezése közben.

⬤ A könyv nagyon nagy és nehezen kezelhető.
⬤ A kis betűméret és a nehézkes formátum néhány olvasó számára kényelmetlen.
⬤ Néhány nyomdahiba a szövegben, ami zavaró lehet.
⬤ Nem minden történetet fogadnak egyformán jól, néhányat kevésbé olvasmányosnak tartanak.

(18 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Elizabeth Gaskell - Cranford: I'll not listen to reason... reason always means what someone else has got to say.""

Könyv tartalma:

Elizabeth Gaskell Mrs Gaskell néven is ismert. Amikor édesanyja meghalt, ő három hónapos volt, és a cheshire-i Knutsfordba került Hannah nagynénjéhez, ez a környezet lett az alapja Cranford című regényének.

22 évesen megnősült, és Manchesterben telepedett le, hogy családot alapítson. Charlotte Bronte barátja volt, akinek életrajzát megírta, és Charles Dickens is nagyra tartotta, aki szellemtörténeteit publikálta magazinjában.

Műveinek nagy része a viktoriánus Anglia kialakulóban lévő ipari társadalmát saját erkölcsi és vallási értékrendjén keresztül szemléli, és hátborzongatóan jól látja és beszámol a társadalom számos rétegéről. Itt adjuk ki a Cranfordot.