Elmélet és gyakorlat

Olvasói vélemények

Jürgen Habermas „Elmélet és gyakorlat” című könyve elgondolkodtatóan vizsgálja az emberi érdekek és a humán tudományok közötti kölcsönhatást, és az értékmentes tudás fogalma ellen érvel. Tárgyalja a nyelv és az interszubjektivitás fontosságát a társadalomról alkotott képünk kialakításában, valamint az elméleti keretekben rejlő elfogultságokat.

A könyv kiváló bevezetésként szolgál Habermas komplex gondolataiba, betekintést nyújt a tudás természetébe és annak az emberi érdekektől való elválaszthatatlanságába. Ügyesen bírálja a humán tudományok semlegességének illúzióját, és hangsúlyozza a kommunikáció és a kulturális normák szerepét az elméletek kialakításában. A filozófiai mélység és a Hegelhez fűződő kapcsolatok növelik tudományos értékét.

Egyes olvasók számára a szöveg sűrű és nehezen emészthető, összetett nyelvezetet és fogalmakat tartalmaz, amelyek teljes megértéséhez alapos olvasásra van szükség. A viták absztrakt jellege talán nem minden közönség számára vonzó, és elriaszthatja azokat, akik gyakorlatiasabb alkalmazásokat keresnek.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Theory and Practice

Könyv tartalma:

Az Elmélet és gyakorlat Habermas egyik fő műve, és széles körben elismert klasszikusnak számít a kortárs társadalom- és politikaelméletben. Habermas rendkívül eredeti történeti tanulmányok sorozatán keresztül vizsgálja újra a filozófia, a tudomány és a politika közötti kapcsolatokat.

Az Arisztotelész által kidolgozott klasszikus politikatudománytól kezdve Machiavelli, More, Hobbes, Hegel és Marx munkásságán keresztül követi nyomon az elmélet és a gyakorlat változó konstellációját. Úgy érvel, hogy a modern tudományok fejlődésével a politikát egyre inkább olyan technikai diszciplínának tekintik, amely az előrejelzés és az ellenőrzés problémáival foglalkozik. A politika így elveszítette kapcsolatát a jellem gyakorlati művelésével, vagyis a felvilágosult polgárok gyakorlatával.

Az Elmélet és gyakorlatok a Marx munkásságának és a marxizmus mint kritikai forma státuszának jelentős újraértékelését tartalmazza. Egy fontos zárófejezetben Habermas az ész szerepét és a kritikai elmélet kilátásait vizsgálja modern tudományos civilizációnkban.