Emberek a romok között: Egy radikális tradicionalista háború utáni elmélkedései

Olvasói vélemények

Összességében Julius Evola „Emberek a romok között” című műve a tradicionalizmus és az ellenforradalmi gondolkodás összetett perspektíváját mutatja be. Miközben jelentős meglátásokat tartalmaz a modern társadalmi-politikai kérdésekről, elavult és ellentmondásos nézeteket is mutat, amelyek erős reakciókat váltanak ki.

⬤ A modernitás, a liberalizmus és az egalitarizmus meggyőző kritikáját nyújtja.
⬤ Mélyreható meglátásokat tartalmaz a hagyományos értékekről és a politikai restaurációról.
⬤ A bevezetés létfontosságú összefüggéseket közöl Evola életéről és filozófiai alapjairól.
⬤ Sokan találják intellektuálisan ösztönzőnek és értékesnek a politikai alternatívák megértéséhez.
⬤ Rávilágít a kortárs liberális gondolkodás és a mai társadalmi struktúrák hibáira.

⬤ Néhány olvasó szerint az érvek túlságosan szélsőségesek, és a totalitarizmus felé hajlanak.
⬤ Gyakran elavultnak vagy naivnak tartják egyes részeit.
⬤ A könyvet nehéz lehet olvasni és megérteni, különösen azok számára, akik nem ismerik Evola eszméit.
⬤ Az Evola filozófiájával kapcsolatos rasszizmus és fasizmus vádja aggályokat vet fel a szemléletével kapcsolatban.
⬤ A prédikáló elemek és a határozott vélemények elidegeníthetnek néhány olvasót.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Men Among the Ruins: Postwar Reflections of a Radical Traditionalist

Könyv tartalma:

Julius Evola mesteri áttekintése korunk politikai és társadalmi megnyilvánulásairól, a hinduk által Kali Yugaként ismert „hanyatlás koráról”.

- Feltárja azt az okkult háborút, amely a modern élet uralkodóvá vált válságok hátterében áll.

- Tartalmazza H. T. Hansen meghatározó esszéjét Evola politikai életéről és elméletéről.

Az Emberek a romok között Evola frontális támadása korunk uralkodó materializmusa és a haladás délibábja ellen. Evola és a tradicionalizmus más hívei számára most a növekvő viszály és káosz korát éljük: a hinduk Kali Yugáját vagy a germán Ragnarokot. Egy ilyen korban a társadalmi dekadencia annyira elterjedt, hogy az minden politikai intézmény természetes összetevőjének tűnik. Evola azt állítja, hogy a társadalmaink mindennapjait uraló válságok egy titkos okkult háború részei, amelynek célja a spirituális és hagyományos értékek támogatásának megszüntetése, hogy az embert a hatalmasok passzív eszközévé tegyék.

Evolát gyakran tekintik a korabeli olasz fasizmus és a jobboldali radikális politika keresztapjának, de a történelmi adatok figyelmes vizsgálata - ahogyan azt H. T. Hanson meghatározó bevezetője teszi - sokkal összetettebb figurának mutatja Evolát. Bár szélsőjobboldali nézeteket vallott, a fasiszta rezsim rettenthetetlen kritikusa volt, és a nácik által támogatott biológiai rasszizmussal szemben a szellemiségen és az intellektuson alapuló kasztrendszert részesítette előnyben. Végső soron úgy látta, hogy a történelem erőit két frakció alkotja: „a történelem bontócsapata”, amelyet a jövőbe vetett vak hit rabszolgasorba taszít, és azok az egyének, akiknek jelszava a Hagyomány. Ez utóbbiak magasabb szinten állnak ebben a romok világában, és képesek elengedni azt, amit el kell hagyni, hogy az igazán lényeges ne kerüljön veszélybe.