Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 7 olvasói szavazat alapján történt.
A Nyugat dekadenciája - a nyugati civilizáció egyik neves kritikusának felfogása szerint - világosan felismerhető két fő jellemzőjéről: először is, mindannak a kóros fejlődéséről, ami aktivizmus; másodszor, a belső Tudás és Kontempláció értékeinek megvetéséről. Az általános elv, amelyre hivatkozni kell, hogy a háborút az emberi szinten igazolják, a „hősiesség”.
Eszerint a háború lehetőséget kínál az embernek arra, hogy újra felfedezze a benne rejlő hőst. Megtöri a divatos élet rutinját, és a legkeményebb megpróbáltatásokon keresztül kedvez az életnek a halállal való átlényegítő megismerésének. Az utolsó pillanat, amelyben az egyénnek hősként kell viselkednie, földi életének utolsó pillanata, és végtelenül többet nyom a latban, mint a városok szüntelen mozgalmasságában monoton módon leélt egész léte.
Ez az, ami lelki értelemben ellensúlyozza a háború negatív és romboló aspektusait, amelyeket a pacifista paternalizmus egyoldalúan és tendenciózusan hangsúlyoz. A háború azáltal, hogy megállapítja és megvalósítja az emberi élet viszonylagosságát, hogy megállapítja és megvalósítja az „életen túli élet” jogát is, mindig antimaterialista és szellemi értékkel bír.
