Én a testvérem ellen: Háborúban Szomáliában, Szudánban és Ruandában

Olvasói vélemények

Scott Peterson „Én a testvérem ellen” című könyve mélyen megértő és gyakran borzalmas beszámolót nyújt az 1990-es évek szomáliai, szudáni és ruandai konfliktusairól. A könyv a nemzetközi beavatkozás kudarcait és az e háborúkból eredő személyes tragédiákat vizsgálja, a politikai elbeszélések helyett az emberi áldozatokra összpontosítva. Peterson helyszíni tapasztalatai rávilágítanak az egyes konfliktusok összetettségére és a humanitárius válságok figyelmen kívül hagyásának etikai következményeire.

⬤ Alapos és személyes beszámolók egy olyan újságírótól, aki első kézből szemtanúja volt az eseményeknek.
⬤ Kritikusan vizsgálja az amerikai és az ENSZ afrikai beavatkozásainak kudarcait.
⬤ Fontos erkölcsi kérdéseket vet fel az emberiség népirtásra és háborúra adott válaszaival kapcsolatban.
⬤ Az események megértését elősegítő történelmi kontextust kínál.
⬤ Érzelmileg és intellektuálisan is leköti az olvasót, és elgondolkodtatja a globális felelősségről.

⬤ Az elbeszélés túlnyomórészt negatív lehet, ami egyes olvasókban a nyugati entitások egyoldalú vádaskodását kelti.
⬤ Egyesek szerint a könyv érzelmi mélysége és szemléletes leírásai zavaróak vagy nehezen olvashatók.
⬤ A kritikusok szerint a könyvből hiányoznak a konfliktus kiváltó okainak szélesebb perspektívái, mivel főként a nyugati kudarcra összpontosít.

(25 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Me Against My Brother: At War in Somalia, Sudan and Rwanda

Könyv tartalma:

Scott Peterson külföldi tudósítóként első kézből látta Szomália háborúba süllyedését és az amerikai csapatok elleni harcát, a szudáni szent háború szellemi degenerációját, valamint az elmúlt fél évszázad egyik legborzalmasabb eseményét: a ruandai népirtást. Az Én a testvérem ellenében című könyvében először hozza össze ezeket az eseményeket, hogy megörökítsen egy olyan összeomlást, amelynek hatása messze túlmutat Afrika határain.

Szomáliában Peterson a klánkonfliktusok, a fegyverek és az éhínség megrázó élményeiről számol be. Találkozott hadurakkal, közelről figyelte a halált, és majdnem a saját életét is elvesztette egy szomáliai csőcselék miatt. A földről dokumentálja, hogy az USA és az ENSZ segélymissziója hogyan fajult totális háborúvá, amely Amerika számára a hidegháború utáni legmeghatározóbb katasztrófának bizonyult.

Szudánba utazik, ahová csak kevés tudósító jutott el, a vallási frontvonal mindkét oldalára, és azt tapasztalja, hogy a külső „segélyezés” csak meghosszabbította a háborút. Ruandában a népirtás első személyben átélt élményei és jól dokumentált elemzései ritka betekintést nyújtanak ebbe az emberi tragédiába.

A valós élet porával, verejtékével és erőteljes részleteivel teli Én a testvérem ellen szemléletesen bemutatja, hogy a megelőző intézkedések és Afrika jobb megértése - különösen az Egyesült Államok részéről - hogyan tudta volna megelőzni a sok szenvedést. A kötet 16 oldalas színes mellékletet is tartalmaz.