Értékelés:
A „Te és én, a Memento és a Fargo” című könyv vegyes kritikákat kapott a felhasználóktól. Míg egyesek értékelik a lebilincselő írói stílust és a független filmekkel kapcsolatos értékes meglátásait, mások a mélység és a világosság hiánya miatt kritizálják, különösen a forgatókönyvírói technikák elemzésében. Számos olvasó számolt be a könyv nyomtatási minőségével kapcsolatos problémákról, ami elégedetlenséghez vezetett.
Előnyök:⬤ Magával ragadó írói stílus.
⬤ Értékes betekintés a független filmek világába.
⬤ A hagyományos kézikönyvekhez képest alternatív nézőpontot kínál a forgatókönyvírásról.
⬤ Megkérdőjelezi a klasszikus történetmesélés merev szabályait, és kreatív rugalmasságra ösztönzi a forgatókönyvírást.
⬤ Néhány olvasó rossz nyomtatási minőséget kapott, ami használhatatlanná tette a könyvet.
⬤ Hiányzik belőle a mélység és a komoly elemzés, elsősorban cselekményösszefoglalókat nyújt, nem pedig a forgatókönyvírás alapelveinek mélyreható perspektíváit.
⬤ Egyesek leegyszerűsítőnek tartják, egy egyszerű könyvismertetéshez hasonlónak.
⬤ Elsősorban a független filmek egy szűk körére összpontosít, ami egyesek szerint nem reprezentálja a szélesebb független filmes világot.
(8 olvasói vélemény alapján)
Me and You and Memento and Fargo: How Independent Screenplays Work
Az elmúlt huszonöt évben a független filmkészítők hatalmas kreatív produkciót hoztak létre. A Stranger than Paradise (1984) és a Slacker (1991) című filmektől kezdve Gus Van Sant Elefántján (2003) és Miranda July Én, te és mindenki, akit ismerünk (2005) című filmjén át az indie mozi a mainstream kultúra részévé vált. De mitől függetlenek ezek a filmek? Egyszerűen a költségvetés és a gyártási értékek kérdése? Vagy vannak olyan esztétikai tulajdonságok, amelyek megkülönböztetik őket a szokásos hollywoodi szórakoztatástól?
Ebben az úttörő új tanulmányban J. J. Murphy amellett érvel, hogy a független játékfilm az 1980-as évektől napjainkig sajátos megközelítést alakított ki, amelynek középpontjában a filmes történetmesélés új és eltérő koncepciói állnak. A független mozgalomban fellelhető kreatív eredetiség középpontjában a filmforgatókönyv áll. Még a sajátos vizuális stílusukról vagy az előadóművészekkel való bánásmódjukról ismert rendezők is jellemzően saját anyagukat és forgatókönyvüket írják. A független forgatókönyv alapelveinek tanulmányozásával közvetlen képet kaphatunk az amerikai filmművészet ezen új irányzatának eredetiségéről.
Az Én és te, a Memento és a Fargo is egyedi látásmódot kínál a feltörekvő forgatókönyvíróknak. A piacon kapható forgatókönyvírói kézikönyvek és útmutatók többsége olyan formulákra támaszkodik, amelyekről úgy vélik, hogy eladható hollywoodi filmeket eredményeznek. Sok író evangéliumként állítja be a "háromfelvonásos paradigmát", és nagyon szigorú szabályokat állít fel a jellemzésre, a cselekményvezetésre, a csúcspontok időzítésére és így tovább, míg mások, akik látszólag nyíltabban állnak hozzá az ilyen szabályokhoz, ugyanilyen merev tanácsokat adnak. J. J. Murphy az utóbbi évek néhány legjelentősebb független filmjének alapos kritikai elemzésén keresztül hangsúlyozza, hogy az újdonság milyen döntő szerepet játszhat a forgatókönyvírás folyamatában.
