Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a reneszánsz humanizmus és annak a politikai gondolkodásra gyakorolt hatásának mélyreható feltárását kínálja, különös tekintettel az erényes vezetés és nevelés fontosságára. A politikai filozófiáról alkotott korabeli nézetek korrekciójaként szolgál, kiemelve a humanistáknak a társadalom javítására irányuló törekvéseit az uralkodók erkölcsi kondicionálásán keresztül. Miközben tudományos mélységéért és magával ragadó meglátásaiért ünneplik, a művet összetett tudományos jellegéről jegyzik, ami kihívást jelenthet az átlagos olvasó számára. Emellett a nyomtatott kiadásokban a hangoskönyvek minőségével és a kötési problémákkal kapcsolatban is vannak aggályok.
Előnyök:⬤ Gazdag és árnyalt megértést nyújt a reneszánsz humanizmusról és annak politikai következményeiről.
⬤ Gondolatébresztő érvek az erényes vezetés és az oktatás körül.
⬤ Friss betekintést nyújt a reneszánsz jól tanulmányozott alakjaiba és szövegeibe.
⬤ Hozzáférhető a politikaelméleti háttérrel rendelkező olvasók számára, ugyanakkor az általános olvasók számára is lebilincselő.
⬤ Foglalkozik a politika kortárs kérdéseivel, és felhívást intéz a művelt és erényes vezetők fontossága mellett.
Hátrányok:⬤ A bonyolult tudományos írásmód kihívást jelenthet az átlagos olvasók számára.
⬤ Néhány olvasó nem találta meggyőzőnek a könyv fő tézisét.
⬤ A kötés minőségével kapcsolatos problémákról számoltak be, amelyek miatt a könyv lapjai kiestek.
⬤ A hangoskönyv narráció minőségét kritizálták, mivel gépi hangzásúnak és nehezen követhetőnek tűnt.
(13 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Virtue Politics: Soulcraft and Statecraft in Renaissance Italy
Könyv tartalma:
A Helen és Howard Marraro-díj nyertese.
A Times Literary Supplement Év Könyve
"Talán a legnagyobb tanulmány, amelyet a reneszánsz politikai gondolkodásról valaha írtak.".
--Jeffrey Collins, Times Literary Supplement.
"Magisztrális... Hankins megmutatja, hogy a humanisták jellem iránti megszállottsága magyarázza meglepő közömbösségüket az egyes kormányzati formák iránt. Ha az uralkodókból hiányzott a hiteles erény - hitték -, akkor nem számított, hogy milyen intézmények keretezik hatalmukat.".".
-- Wall Street Journal.
"Rendkívül mélyen és messzemenően visszahelyezi a politikát a humanizmusba... Az elkövetkező generációkban mindazoknak, akik az olasz humanizmus politikai gondolkodásáról írnak, hivatkozniuk kell majd rá; hatása... nem kevesebb, mint átalakító erejű.".
--Noel Malcolm, Amerikai ügyek.
"A) mestermű... Hankins fáradhatatlanul kutatja fel az elfeledett dokumentumokat... és rendkívüli szerkesztési, fordítási és kifejtési erőfeszítései teszik lehetővé, hogy rekonstruáljuk - 550 év óta szinte először - (a humanisták) három meggyőző érvét arra vonatkozóan, hogy az erős erkölcsi jellem és az igazság szokásai miért létfontosságúak a jó kormányzáshoz. Mindezek azonban éppoly relevánsak a mai brit és amerikai demokrácia számára, mint Machiavellié.".
--Rory Stewart, Times Literary Supplement.
"A tanulságok napjaink számára világosak és mélyrehatóak.".
--Robert D. Kaplan.
A reneszánsz nagy gondolkodói civilizációs válságtól megrázkódtatva nekiláttak, hogy újrafogalmazzák a társadalom természetét. Mindenütt problémákat láttak. Korrupt és meggondolatlan zsarnokokat, akik viszályt szítottak és félelemmel uralkodtak; eliteket, akik a gazdagságot és a státuszt a közjó fölé helyezték; vallási vezetőket, akiket az önérvényesítés foglalkoztatott, miközben viszálykodó seregek végtelen háborúkat vívtak. A megoldásuk egyszerre volt egyszerű és radikális. "Emberek, nem falak alkotják a várost", ahogyan Thuküdidész emlékezetesen mondta. A társadalom szövetét a polgárok erkölcsi jellemének átalakításával építették volna újjá. Úgy vélték, hogy a lélektan a sikeres államvezetés előfeltétele.
A reneszánsz politikai gondolkodás mérföldkőnek számító újraértékelése, az Erénypolitika megkérdőjelezi a hagyományos narratívát, amely a reneszánszot tekinti a modern republikanizmus magágyának, és Machiavellit tekinti annak példaképének. James Hankins feltárja, hogy a humanistákat nem annyira az intézmények megreformálása, mint inkább a polgárok formálása foglalkoztatta leginkább. Ha a jellem többet számított, mint a törvények, akkor azt egy új oktatási programon keresztül kellett ápolni, amelyet ők studia humanitatisnak neveztek el: ez volt az előfutára a mi harcedzett bölcsészettudományainknak.
