Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv átfogó és éleslátó elemzést nyújt a reneszánsz humanizmusról és annak politikai elméleteiről, érvelve az erény jelentősége mellett a vezetésben és a kormányzásban. Bár a könyv meggyőző korrekciót nyújt a kortárs politikai filozófiával szemben, és gazdag tudományos ismeretekkel szolgál, az alkalmi olvasók számára nem biztos, hogy hozzáférhető, és kritika érte a hangoskönyv-változat minősége és a fizikai tartóssággal kapcsolatos aggályok miatt.
Előnyök:⬤ Egyedülálló és tudományos perspektívát kínál a reneszánsz humanizmusról, amely megkérdőjelezi a mainstream narratívákat.
⬤ Gazdag bizonyítékokban és éleslátó érvekben a politikai vezetés és az erény természetéről.
⬤ Új olvasatokat nyújt a jól ismert szerzőkről, és kiemeli a kevésbé ismert személyiségeket.
⬤ A témában járatosak számára is hozzáférhető írásmód és szerkezet.
⬤ Kiemelt relevancia a kortárs politikai gondolkodás és az etikai vezetés szempontjából.
Hátrányok:⬤ A könyv túlságosan tudományos és sűrű lehet az alkalmi olvasók vagy a politikai elméletben járatlanok számára.
⬤ Egyes olvasók bizonyos részeket, például a konfucianizmussal való összehasonlítást, rövidnek vagy rosszul integráltnak találtak.
⬤ Kritika a hangoskönyv formátumával kapcsolatban, amelyet egy gépi narrációhoz hasonlítottak.
⬤ A fizikai minőséggel kapcsolatos problémák, nevezetesen a keménykötéses kiadásból kieső oldalak.
(13 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A Times Literary Supplement Az év könyve
Az olasz reneszánsz politikai gondolkodásának merész, revizionista bemutatása - Petrarctól Machiavelliig -, amely feltárja a jellemnek a társadalom alakításában játszott rendkívül fontos szerepét, mind a polgárokban, mind a vezetőkben.
A reneszánsz nagy gondolkodói a civilizációs válságtól megrázkódtatva a társadalom természetének újragondolását tűzték ki célul. Mindenütt problémákat láttak. Korrupt és meggondolatlan zsarnokokat, akik viszályt szítottak és félelemmel uralkodtak; eliteket, akik a gazdagságot és a státuszt a közjó fölé helyezték; katonai vezetőket, akik végtelen háborúkat vívtak. A megoldásuk egyszerre volt egyszerű és radikális. "Emberek, nem falak alkotják a várost", ahogyan Thuküdidész emlékezetesen mondta. Újjáépítették volna városukat és civilizációjukat a polgárok erkölcsi jellemének átalakításával. Úgy vélték, hogy a lélektan a sikeres államalkotás előfeltétele.
A reneszánsz politikai gondolkodás káprázatosan ambiciózus újraértékelése nemzedékünk egyik legjelentősebb szellemtörténészétől, az Erénypolitika megkérdőjelezi a hagyományos narratívát, amely a reneszánszot a modern republikanizmus magágyának tekinti, és Machiavellit tekinti annak példamutató gondolkodójának. James Hankins feltárja, hogy a humanistákat nem annyira a törvények vagy az intézmények reformja, mint inkább a polgárok formálása foglalkoztatta leginkább. Ha a jellem többet számított, mint az alkotmányok, akkor azt egy új oktatási programon keresztül kellett ápolni, amelyet studia humanitatisnak neveztek el: a humán tudományok.
A bölcsészképzést és még sok mást is e szenvedélyes és elvhű gondolkodók merész kísérletének köszönhetünk. Az általuk feltett kérdések - egy jó embernek egy korrupt rendszert kell-e szolgálnia? Milyen erényekre van szükség egy vezetőben? Mi a politikai legitimitás forrása? Káros-e a vagyonkoncentráció a társadalmi kohézióra? Elvárható-e a polgároktól, hogy harcoljanak a hazájukért? -- nagy hatással voltak a jó kormányzásról szóló későbbi vitákra, és ma is ugyanolyan fontosnak tűnnek, mint akkoriban.
