Erkölcsiség az emberek számára: Az etikai megértés a kognitív tudományok szemszögéből

Olvasói vélemények

Mark Johnson könyve az emberi erkölcs modern szemléletét mutatja be, integrálva a kognitív tudományokat, a neurobiológiát és az evolúcióbiológiát. Megkérdőjelezi a hagyományos etikai dogmákat, és innovatív megközelítést mutat be az etika megértéséhez az erkölcsi megfontolásokon keresztül.

A könyv jól kutatott, innovatív, és megalapozott képet nyújt az emberi erkölcsről. Sikeresen bírálja az elavult erkölcsi elméleteket, és meggyőző betekintést nyújt az empátiába és az emberi természetbe. Számos recenzens dicséri Johnson zsenialitását, és úgy véli, hogy a mű tudományos szempontból szigorú, és megéri elolvasni.

Néhány recenzens úgy vélte, hogy a könyvből hiányoznak a kellő metaetikai érvek, és bírálta Johnson szociológiai megközelítését. Emellett aggályok merültek fel az újabb kanti erkölcsi elméletekkel kapcsolatos kritika mélységével kapcsolatban.

(7 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Morality for Humans: Ethical Understanding from the Perspective of Cognitive Science

Könyv tartalma:

Mi a különbség a helyes és a helytelen között? Erre a kérdésre nem könnyű válaszolni, mégis folyamatosan próbáljuk ilyenné tenni, gyakran hivatkozva a vágott és száraz abszolútumok rejtett tárházára, akár Istenből, akár az egyetemes észből, akár a társadalmi tekintélyből merítjük. A kognitív tudományt pragmatista filozófiai keretekkel kombinálva a Morality for Humans: Ethical Understanding from the Perspective of Cognitive Science (Etikai megértés a kognitív tudomány szemszögéből) című könyvében Mark Johnson amellett érvel, hogy a kizárólag abszolút elvekre és értékekre való hivatkozás nemcsak tudományosan megalapozatlan, hanem még erkölcsileg is gyanús.

Megmutatja, hogy az arra vonatkozó normák, hogy milyen embereknek kellene lennünk, és hogyan kellene bánnunk egymással - amelyeket gyakran univerzálisnak gondolunk - valójában gyakran változnak. És ezzel nem is kellene bajlódnunk. A kontextus figyelembevételével az etikáról egy figyelemre méltóan árnyalt, naturalista szemléletet nyújt, amely szerint kreatívan alkalmazkodunk a normáinkhoz az adott szükségletekhez, a felmerülő problémákhoz és a társadalmi interakciókhoz.

Az etikai naturalizmus nem csupán a relativizmus felújított formája. Valójában Johnson megkísérli legyőzni az abszolutista kontra relativista patthelyzetet, amely a filozófia történetének egyik legmegoldhatatlanabb problémája volt.

Mindezt a helyes és helytelen érvelés számos módjának gondos és átfogó vizsgálatával teszi. Megmutatja, hogy erkölcsi gondolkodásunk nagy része automatikus és intuitív, zsigeri érzés, amelyet racionális elemzéssel és érvekkel követünk és próbálunk igazolni. A jó erkölcsi megfontolás azonban nem korlátozódik pusztán az intuitív ítéletekre, amelyeket utólag érveléssel támasztanak alá.

Johnson rámutat egy döntő harmadik elemre: elképzeljük, hogyan alakulnak majd a döntéseink, hogyan változnánk mi vagy a világ minden egyes lehetséges cselekedetünkkel. Az erkölcsi érvelésnek ezt a képzeletbeli dimenzióját feltárva az erkölcsi problémamegoldás pszichológiailag kifinomult szemléletét adja, amely tökéletesen megfelel a megtestesült, kulturálisan beágyazott és folyamatosan fejlődő emberi lényeknek, akik vagyunk.