Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 24 olvasói szavazat alapján történt.
Violence: An Interdisciplinary Approach to Causes, Consequences, and Cures
A krónikus betegségek kezelésében a 20. század során elért jelentős orvosi előrelépések közepette az emberölés és az öngyilkosság továbbra is a vezető halálokok közé tartozik világszerte. Az erőszakos haláleseteknek az emberi egészségre gyakorolt hatása együttesen az egyik legégetőbb társadalmi probléma, amellyel a mai globális közegészségügynek szembe kell néznie. Az Egészségügyi Világszervezet becslései szerint a sérülésből eredő évi 5,8 millió haláleset körülbelül egyharmada az erőszaknak tulajdonítható, 15%-a öngyilkosság, 11%-a emberölés és 3%-a háború miatt. Ha az erőszakos halálozási arányok változatlanul fennmaradnak, akkor várhatóan az emberölés 2030-ra a 22. helyről a 17. helyre, az öngyilkosság pedig a 16. helyről a 12. helyre emelkedik a vezető halálozási okok között minden korosztályban (WHO, 2010). Ezek az arányok aránytalanul nagy mértékben érintik a fiatalabb korcsoportokat, a férfiakat és az alacsonyabb jövedelmű országokat. 2004-ben a 15 és 29 év közötti személyek körében az emberölés a 4., az öngyilkosság pedig az 5. vezető halálozási ok volt világszerte. Az Egészségügyi Világszervezet legfrissebb adatai szerint az erőszakos halálesetek száma továbbra is növekszik: 2012-ben a becslések szerint 804 000 ember halt meg öngyilkosság miatt, ami az öngyilkosságot a 15-29 éves korosztály második vezető halálozási okává emelte (WHO, 2014). A nem és az életkor mellett az erőszakos halálozás globális terhe nem egyformán jelentkezik minden nemzet és földrajzi régió esetében.
A gyilkossági halálozás csökkent a fejlettebb, erőforrásban gazdagabb országokban, míg a kevésbé fejlett és instabil nemzetállamokban nőtt. Ezzel szemben az öngyilkossági ráta a közepes és magas jövedelmű országokban továbbra is emelkedik, míg az alacsonyabb jövedelmű országokban stagnál.
A közelmúltig az erőszak tanulmányozása több, önkényesen meghatározott terület között oszlott meg. Az emberölést például szinte kizárólag kriminológusok tanulmányozták, az öngyilkosságot ugyancsak kizárólag a pszichiáterek, a háborút a politológusok és a történészek, az erőszak kulturálisan sajátos formáit, például a nemi szervek megcsonkítását pedig az antropológusok. Ez nagymértékben akadályozta az erőszak okainak olyan módon történő megfejtését, amely a leghatékonyabban irányíthatná kutatási és megelőzési erőfeszítéseinket. Mint a közmondásos vak ember, aki leírja az elefántot, az interdiszciplináris integráció hiánya az erőszaknak nevezett fenevad töredékes megértéséhez vezetett.
Az enciklopédiák és más szakirodalmak megpróbáltak egyes területeket egybegyűjteni, és a különböző területeken megszaporodtak az erőszakkal foglalkozó szemináriumok és konferenciák, de hiányzik egy olyan összefüggő kötet, amely a jelenlegi információkat rendszerezi, és a problémáról való gondolkodásra vonatkozó perspektívává fogalmazza meg. Azoknak a hallgatóknak, akik szilárd tudásalapot szeretnének kialakítani, mielőtt továbblépnének a szakterületekre, és azoknak a tudósoknak, akik tudásukat egy egész perspektívába kívánják integrálni, nem volt hova fordulniuk. Azoknak az oktatóknak, akik bevezető kurzust szeretnének tartani, nem volt olyan forrásuk, amely integrálni tudta volna az információkat.
Ez a szöveg nem feltételezi, hogy korábban már foglalkozott volna az erőszak tanulmányozásával. Bár célközönsége a kriminológia és a globális egészségügy főiskolai és egyetemi szintű hallgatói, nem tartalmaz zsargont, és nem igényel előzetes ismereteket. Átfogó áttekintésként szolgálhat, mielőtt a hallgatók belevágnának a választott területbe: erőszakmegelőzés, konfliktuskezelés, jogi gyakorlat, globális egészségügyi etika vagy emberi jogi érdekérvényesítés. Útmutatóul is szolgálhat a különböző információk összefoglalásához, amelyeket az ember valószínűleg csak részleteiben tanulmányozott. Annak érdekében, hogy az anyag hozzáférhetővé váljon, valamint hogy ösztönözze az interdiszciplináris eszmecserét, ez a könyv meglehetősen egyedi felépítésű: nem a témák, hanem a kutatási területek felsorolásával kezdődik, a legalapvetőbbekkel kezdve, de egyik irányban sem jelent hierarchiát. Minden fejezet megpróbálja elmagyarázni, hogy az adott téma hogyan kapcsolódik a többihez.
A fejezetek az új információk gazdag tárházát is kiemelik, különösen azokat, amelyek az elmúlt húsz évben keletkeztek, mivel a terület iránti érdeklődés az Egyesült Államokon kívülre, a világra is kiterjedt. Különösen fontosak és hangsúlyosak az alacsony és közepes jövedelmű országokból származó információk, ahol a globális erőszak legnagyobb része történik. Ez a szöveg magában foglalja az elkövetők szubjektív pszichológiai és kulturális tapasztalatainak, a trauma megnyilvánulásának és hatásainak, valamint a trauma eredetével kapcsolatos szociológiai, antropológiai, politikai-gazdasági és környezeti ismeretek felhalmozódását. A könyv feltárja továbbá az erőszak különböző típusai közötti növekvő kapcsolatokat és a definíciók ebből következően szükséges bővítését (és pontosítását).
