Erőszakos viktoriánus középkor

Eredeti címe:

Violent Victorian Medievalism

Könyv tartalma:

Középkor, n.

"az európai középkor recepciója, értelmezése vagy újrateremtése a poszt-középkori kultúrákban".

Louise D'Arcens, 2016.

A középkor iránti rajongás alakította a közéletet a tizenkilencedik században - és cserébe a középkor egy ma is uralkodó formává alakította át. Az angolság elválaszthatatlanul összekapcsolódott a művészetben, építészetben és irodalomban kifejeződő, újraértelmezett középkori múlttal. Az angol vonásokat és értékeket a lovagi aranykorra vezették vissza, és a nemzeti karaktert egy hősies, úgynevezett germán múltban horgonyozták le. A lovagiasság és a hősiesség azonban szükségszerűen harci kontextusban létezik, és az erőszak már áthatotta a brit "birodalmi század" geopolitikáját, irodalmát és kultúráját. A középkori vagy a középkorral szomszédos irodalom egy másik tiszteletreméltó hordozót kínált az erőszak számára.

Az 1830-as években Thomas Carlyle egy esszét tett közzé, amelyben felhívta a nemzet figyelmét egy középkori eposzra, amely "különösen hozzánk, angolokhoz teutonokhoz tartozik". Ez volt a Nibelunglied, egy történet szerelemről, árulásról, bosszúról és reménytelen hősiességről. A művet potenciális "német Iliász-nak" nyilvánították, és - az Iliász-hoz hasonlóan - a halottak száma is hatalmas volt. A narratíva a gyakori grafikus erőszakos jelenetekkel és az etnonacionalista identitásépítés lehetőségével a viktoriánusok számára különböző nemzeti törekvéseket foglalt magába. A feldolgozások kiadása csak Wagner Ring des Nibelungen című művének bemutatója után gyorsult fel, és a téma egészen az első világháborúig megőrizte népszerűségét. Az így létrejött adaptációk minden korosztályt megcéloztak, és sokuk szemet gyönyörködtetően illusztrált volt.

Ezt az anyagot a hosszú tizenkilencedik században (1789-1914) olyan széles körben értelmezték újra, és olyannyira emblematikus volt az úgynevezett germán identitásról alkotott elképzelések számára, hogy hasznos prizmát nyújt az erőszakos viktoriánus (és edwardiánus) középkor szélesebb körű következményeinek szemléltetéséhez. A korszak gyermekirodalmában a szexszel kapcsolatos visszafogottságot gyakran párosították szélsőséges erőszakos jelenetekkel, gyakran úgy, hogy egyúttal nevelő célzatú üzenetet is csempésztek bele. Ez az üzenet itt egyértelmű volt, akár a gyerekek, akár a felnőttek számára: ez az elbeszélés a te kulturális örökséged. A kiállításon látható képek a huszadik és huszonegyedik századi középkor egyértelmű előfutárainak mutatkoznak, és az erőszakos középkor és a populáris kultúra újabb trendjeit is leképezik.