Értelem és érzékenység

Olvasói vélemények

Az „Értelem és érzelem” kritikái kiemelik Jane Austen mesteri írói munkásságát, magával ragadó karakterdinamikáját és ironikus társadalmi kommentárját. Az olvasók értékelik a szerelem, a becsület és a családi dinamika témáit a Dashwood nővérek tapasztalatain keresztül. Egyes kritikák azonban megjegyzik, hogy a cselekmény lassúbb, a társadalmi szalonok határain túlmutató széleskörű feltárás hiánya helyenként a történetmesélés csonkaságának érzetét kelti.

⬤ Gyönyörűen megírt és jól kidolgozott történet.
⬤ Magával ragadó jellemfejlődés, különösen a Dashwood nővérek esetében.
⬤ Éles szellemesség és társadalmi kommentár, amely kritizálja Austen korának társadalmi normáit.
⬤ Jó tempó, érdekes fordulatokkal a vége felé.
⬤ A szerelem, a becsület, valamint az értelem és az érzékenység közötti ellentétek erős témái.
⬤ A regény átélhető gondolatokkal szolgál a családról és a testvéri kapcsolatokról.

⬤ Néhány olvasó lassúnak és cselekményszegénynek találja a cselekményt.
⬤ A kritikusok a történetmesélés elfojtott kreativitását emlegetik, amely többnyire a szalonokban játszódik.
⬤ Nem minden szerelmi szál felel meg az olvasók elvárásainak, ami elégedetlenséget hagy a karakterek kimenetelével kapcsolatban.
⬤ A regényt Austen későbbi műveihez, például a Büszkeség és balítélethez képest kevésbé érzik kidolgozottnak.
⬤ Néhányan kihívásnak találták a régies nyelvezetet és a lassú tempót.

(1750 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Sense and Sensibility

Könyv tartalma:

Az Értelem és érzékenység két szerelmes fiatal nő csodálatosan éleslátó ábrázolásával válasz azoknak, akik szerint Jane Austen regényeiből - formájuk és hangvételük tökéletessége ellenére - hiányzik az erős érzelem.

Két hősnője, Marianne és Elinor - akik annyira nem hasonlítanak egymásra - mindketten a leghevesebb szenvedélyeket élik át, amikor elszakadnak a férfitól, akit szeretnek. Ami megkülönbözteti őket, és ami ennek a rendkívüli könyvnek összetettségét és zsenialitását adja, az az, ahogyan mindketten kifejezik szenvedésüket: Marianne - fiatal, indulatos, szenvedélyes - a bánat paroxizmusába esik, amikor a daliás John Willoughby visszautasítja, míg nővére, Elinor - okosabb, értelmesebb, önuralomra képes - elfojtja kétségbeesését, amikor kiderül, hogy Edward Ferrars feleségül veszi az aljas és ravasz Lucy Steele-t.

Minden természetesen boldogan végződik - de csak azután, hogy Elinor "érzéke" és Marianne "érzékenysége" egyformán munkálkodik azon, hogy feltárja azt a mély érzelmi életet, amely Austen makulátlan és ellenállhatatlan művészetének felszíne alatt húzódik.