Értékelés:
Spinoza „Etika” című műve mélyreható és kihívást jelentő filozófiai mű, amely a lét, a szubsztancia és az immanencia természetét vizsgálja. Míg sok olvasó mélyen belátónak és a modern etikai filozófia alapművének tartja, másoknak nehézséget okoz a mű bonyolultsága és sűrű nyelvezete.
Előnyök:⬤ Mélyreható betekintést nyújt a létezés és az etika világába, fokozva a természet és a valóság megértését.
⬤ Nevezetes filozófiai zsenialitása és az euklideszi bizonyításokhoz hasonló szisztematikus megközelítése miatt.
⬤ Komoly tudósok és a középkori filozófiából a modern filozófiába való átmenet iránt érdeklődők számára kifejezetten ajánlott.
⬤ Megközelíthető azok számára, akik figyelmesen olvassák; sok olvasó örömöt és elfogadást tapasztal tanításaiból.
⬤ A filozófiai irodalom klasszikus és alapvető szövegeként elismert.
⬤ Nehéz megérteni, különösen a filozófia terén kezdők számára
⬤ Magas szintű intellektust igényel a teljes megértéshez.
⬤ A sűrű és bonyolult nyelvezet frusztrálhatja az olvasót
⬤ Egyesek szerint ismétlődő és tartalmatlan.
⬤ A kritikák között szerepelnek a Spinoza egyes tételeinek abszurditásai.
⬤ Bizonyos kiadások (például a Penguin Classics) nyomdai minőségével kapcsolatos aggályok merültek fel.
⬤ Egyes kiadások nem feltétlenül felelnek meg az olvasói elvárásoknak a fordítások tekintetében.
(104 olvasói vélemény alapján)
Ethics
Baruch Spinoza (született Benedito de Espinosa, később Benedict de Spinoza; 1632. november 24. - 1677. február 21.) portugál szefárd származású holland filozófus. A felvilágosodás és a modern bibliakritika egyik korai gondolkodója, többek között az énről és a világegyetemről alkotott modern elképzelésekkel, a 17. századi filozófia egyik nagy racionalistájaként tartották számon. Ren Descartes úttörő gondolatai által inspirálva Spinoza a holland aranykor egyik vezető filozófiai alakjává vált.
Spinoza az amszterdami portugál-zsidó közösségben nevelkedett. A héber Biblia hitelességével és az isteni természetével kapcsolatban rendkívül ellentmondásos elképzeléseket dolgozott ki. A zsidó vallási hatóságok herémát bocsátottak ki ellene, aminek következtében 23 éves korában gyakorlatilag kiutasították és kitaszították a zsidó társadalomból, beleértve saját családját is. Könyvei később felkerültek a katolikus egyház tiltott könyvek jegyzékére. Kortársai gyakran nevezték "ateistának", bár műveiben Spinoza sehol sem cáfolja Isten létezését.
Spinoza külsőleg egyszerű életet élt, mint optikai lencsecsiszoló, és együttműködött Constantijn és Christiaan Huygensszel mikroszkóp- és távcsőlencsék tervezésében. Egész életében visszautasította a jutalmakat és kitüntetéseket, beleértve a tekintélyes tanári állásokat is. 1677-ben, 44 éves korában tüdőbetegségben halt meg, talán tuberkulózisban vagy szilikózisban, amelyet a lencsék csiszolása közben belélegzett finom üvegpor súlyosbított. A hágai Nieuwe Kerk keresztény templomkertben temették el.
Spinoza főműve, az Etika halála évében posztumusz jelent meg. A mű Descartes test-lélek dualizmusról szóló filozófiájával szembeszállt, és Spinoza a nyugati filozófia egyik legfontosabb gondolkodójaként vívta ki az elismerést. Ebben "Spinoza megírta az utolsó vitathatatlan latin remekművet, amelyben a középkori filozófia kifinomult felfogása végleg önmaga ellen fordul és teljesen megsemmisül". Georg Wilhelm Friedrich Hegel azt mondta: "Tény, hogy Spinoza a modern filozófia próbaköve lett, így valóban elmondható: Vagy spinozista vagy, vagy egyáltalán nem vagy filozófus". Filozófiai teljesítménye és erkölcsi jelleme arra késztette Gilles Deleuze-t, hogy "a filozófusok "fejedelmének" nevezze". (wikipedia.org)
