Értékelés:
Spinoza „Etika” című művének olvasói változatos válaszokat adnak, kiemelve annak mélységét és összetettségét. Sokan értékelik mély filozófiai meglátásait és gyakorlati alkalmazásait, míg mások nyelvezetét és szerkezetét kihívásnak találják. Néhány recenzens megjegyzi, hogy a könyv fontos a modern etika számára, de figyelmeztet, hogy a filozófiában járatlanok számára ijesztő lehet.
Előnyök:⬤ Mély filozófiai meglátásokat és gyakorlati alkalmazásokat nyújt a mindennapi élethez.
⬤ Magával ragadó és elgondolkodtató, alkalmas a középkori filozófiától a modern filozófiáig tartó átmenet iránt érdeklődő olvasók számára.
⬤ Kiemelten ajánlott a filozófia komoly kutatóinak és a létezés megértésére törekvőknek.
⬤ Olyan bölcsességeket tartalmaz, amelyeket korát megelőzve tartanak számon.
⬤ Kiváló alap a modern etikai filozófia számára.
⬤ A kihívást jelentő nyelvezet és a sűrű szerkezet megnehezítheti a kezdők számára.
⬤ Egyesek szerint ismétlődő és friss tartalom híján van, túlságosan kevés pontra összpontosít.
⬤ A különböző kiadások és fordítások zavart okozhatnak az olvasók körében.
⬤ A magas szintű absztrakciót nehéz lehet teljesen megérteni, még többszöri olvasás után is.
(104 olvasói vélemény alapján)
Ethics
Baruch Spinoza (született Benedito de Espinosa, később Benedict de Spinoza; 1632. november 24. - 1677. február 21.) portugál szefárd származású holland filozófus. A felvilágosodás és a modern bibliakritika egyik korai gondolkodója, többek között az énről és a világegyetemről alkotott modern elképzelésekkel, a 17. századi filozófia egyik nagy racionalistájaként tartották számon. Ren Descartes úttörő gondolatai által inspirálva Spinoza a holland aranykor egyik vezető filozófiai alakjává vált.
Spinoza az amszterdami portugál-zsidó közösségben nevelkedett. A héber Biblia hitelességével és az isteni természetével kapcsolatban rendkívül ellentmondásos elképzeléseket dolgozott ki. A zsidó vallási hatóságok herémát bocsátottak ki ellene, aminek következtében 23 éves korában gyakorlatilag kiutasították és kitaszították a zsidó társadalomból, beleértve saját családját is. Könyvei később felkerültek a katolikus egyház tiltott könyvek jegyzékére. Kortársai gyakran nevezték "ateistának", bár műveiben Spinoza sehol sem cáfolja Isten létezését.
Spinoza külsőleg egyszerű életet élt, mint optikai lencsecsiszoló, és együttműködött Constantijn és Christiaan Huygensszel mikroszkóp- és távcsőlencsék tervezésében. Egész életében visszautasította a jutalmakat és kitüntetéseket, beleértve a tekintélyes tanári állásokat is. 1677-ben, 44 éves korában tüdőbetegségben halt meg, talán tuberkulózisban vagy szilikózisban, amelyet a lencsék csiszolása közben belélegzett finom üvegpor súlyosbított. A hágai Nieuwe Kerk keresztény templomkertben temették el.
Spinoza főműve, az Etika halála évében posztumusz jelent meg. A mű Descartes test-lélek dualizmusról szóló filozófiájával szembeszállt, és Spinoza a nyugati filozófia egyik legfontosabb gondolkodójaként vívta ki az elismerést. Ebben "Spinoza megírta az utolsó vitathatatlan latin remekművet, amelyben a középkori filozófia kifinomult felfogása végleg önmaga ellen fordul és teljesen megsemmisül". Georg Wilhelm Friedrich Hegel azt mondta: "Tény, hogy Spinoza a modern filozófia próbaköve lett, így valóban elmondható: Vagy spinozista vagy, vagy egyáltalán nem vagy filozófus". Filozófiai teljesítménye és erkölcsi jelleme arra késztette Gilles Deleuze-t, hogy "a filozófusok "fejedelmének" nevezze". (wikipedia.org)
