Evezés az Édenben: Emily Dickinson újraolvasása

Olvasói vélemények

A könyv egy esszégyűjtemény, amely Emily Dickinson munkásságának mély és tudományos feltárását nyújtja, különös hangsúlyt fektetve kapcsolataira és a szerkesztés költészetére gyakorolt hatására. Inspirálónak és a feminista irodalom számára áttörésnek tekinthető.

A könyv meggyőző bevezetésként szolgál Emily Dickinsonhoz, különösen azok számára, akik még nem ismerik munkásságát. Eredeti kéziratokból merít, és betekintést nyújt írásai posztumusz manipulációiba. A szerző tudományossága elismert, a szöveget pedig inspirálónak és magával ragadónak tartják.

A könyv időnként nehézkes lehet, többszöri olvasást igényel, hogy teljes mélységében értékelni lehessen. Hiányzik belőle néhány életrajzi információ Dickinson életének kulcsfiguráiról, és egyes olvasók úgy találhatják, hogy inkább a tudományos közönségnek, mint az alkalmi olvasóknak való.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Rowing in Eden: Rereading Emily Dickinson

Könyv tartalma:

Emily Dickinson több mint száz évvel ezelőtt írt egy "levelet a világnak", és a fiókjában hagyta. Ez a széles körben csodált levél a versei voltak, amelyeket még életében nem adtak ki hagyományos módon könyv alakban. Mióta művét posztumusz felfedezték, az általános olvasók és az irodalomtudósok egyaránt értetlenkednek ezen a paradoxonon, hogy széles körben kommunikálni akart, de látszólag mégsem volt hajlandó publikálni. Ebben az úttörő tanulmányban Martha Nell Smith ezt a paradoxont úgy bontja ki, hogy merészen átfogalmazza az Emily Dickinsonra vonatkozó két legrégebbi és máig leggyakrabban feltett kérdést: Miért nem publikált több verset, amíg élt? és Ki volt a legfontosabb kortárs közönsége?

Ami a közzététel kérdését illeti, Smith magának a közzétételnek az újragondolását sürgeti. Amellett érvel, hogy Dickinson valóban publikálta műveit levelekben és negyven kéziratos könyvben, amelyek levelezők művelt hálózata körében keringtek, akik közül a legfontosabb a sógornője, Susan Huntington Gilbert Dickinson volt. Ahelyett, hogy ezt az anyagot kiadatlannak tekintené, mert nem nyomtatták ki, Smith inkább a költőnő tudatos stratégiájának tekinti az alternatív publikálást, egy merész költői kísérletnek, amely Dickinson szokatlan írásjeleit, sortöréseit, strófaosztását, kalligrafikus helyesírását és könyvszerkesztését is magában foglalta - mindazokat a jellemzőket, amelyeket a későbbi szerkesztők igyekeztek egységesíteni vagy megszüntetni a versek nyomtatásra való előkészítése során.

Dickinson kapcsolata legfontosabb olvasójával, Sue Dickinsonnal szintén elveszett vagy eltorzult a cenzúra több szintjén, állapítja meg Smith. Hangsúlyozva a két nő közötti szenvedélyes kötelék költőt megtartó aspektusait, Smith megmutatja, hogy kapcsolatuk egyszerre volt szöveges és szexuális. A tényleges holografikus versek tanulmányozása alapján Smith feltárja, hogy Sue Dickinson milyen mértékben működött közre a versek, leginkább a "Safe in Their Alabaster Chambers" (Biztonságban az alabástromkamrában) című versek létrehozásában. Ez a megállapítás minden bizonnyal megkérdőjelezi az elszigetelt, visszahúzódó Emily Dickinsonról alkotott népszerű elképzelést.

A posztstrukturalista, feminista és új szövegkritikában jártas Rowing in Eden feltárja azt a folyamatot, amelynek során Emily Dickinson hagyományos portréja kirajzolódott, és lehetőséget kínál az olvasóknak, hogy visszanyúljanak az eredeti levelekhez és versekhez, és új szemmel tekintsenek a költőnőre és munkásságára. A kötet az irodalmi és feminista tanulmányok széles közönségének nagy érdeklődésére tarthat számot.