Értékelés:
A könyv Brian Attebery elgondolkodtató esszéit tartalmazza, de időnként áthatolhatatlannak tűnhet az olvasó előzetes ismereteire vonatkozó feltételezések miatt. Attebery érvei a fantasy-irodalom sokszínűsége mellett hibásnak tűnnek, különösen a mag és a margó metaforára való támaszkodását. A könyv a legfontosabb tézisekkel zárul, de hasznos lett volna, ha ezeket a szövegben korábban is bemutatják. Az Ursula K. LeGuinra való nagyfokú támaszkodás némileg túlzásnak tűnik, ami miatt más szerzők bevonása jelképesnek tűnik. Emellett kisebb problémák vannak az idézetekkel.
Előnyök:⬤ Jól megírt és érdekes esszék
⬤ elgondolkodtató tartalom
⬤ egyedi nézőpontok a fantasy irodalomról.
⬤ Túl sok előzetes tudást feltételez az olvasóktól
⬤ a sokszínűséggel kapcsolatos érvek hibásnak tűnhetnek
⬤ túlzott támaszkodás LeGuinra
⬤ a kulcsfontosságú tézisek korai bemutatásának hiánya
⬤ néhány idézési probléma hozzájárul a „meghitt”, de potenciálisan kritikátlan légkörhöz.
(1 olvasói vélemény alapján)
Fantasy: How It Works
Izgalmas és közérthető tanulmány a fantasy műfajáról.
A huszonegyedik század egyik meghatározó történetmesélési módja, a fantasy a kortárs tapasztalatokat tükrözi, és jobban közvetíti szorongásainkat és vágyainkat, mint a pusztán valóságos bármely ábrázolása. Ez a hazugság, amely igazat beszél. Ez a könyv a fantasztikus történetmesélés két központi kérdésével foglalkozik: először is, hogyan lehet értelmes, ha nem állítja, hogy a dolgokat úgy ábrázolja, ahogyan azok vannak, másodszor pedig, milyen változást hozhat a világban? Hogyan lehet a mesélés egy olyan formája, amely megváltoztatja a fizikai törvényeket és tagadja a múltra vonatkozó tényeket, egyúttal az emberi természet és a világ működésének megismerését is lehetővé teszi? Milyen társadalmi, politikai, kulturális, intellektuális munkát végez a fantasy a világban - vagyis az olvasó világában, nem pedig a szereplők világában?
Ez a könyv a klasszikus és kortárs fantasy fantasztikus világépítés és történetalkotás különböző aspektusaira összpontosít, a szimbolikus struktúrák használatától kezdve egészen addig, ahogyan az új történetek a korábbi szövegekből származó jelentőségű részeket beépítik, és megmutatja, hogy a fantasy hogyan teszi lehetővé olyan írók számára, mint Michael Cunningham, Hans Christian Anderson, Helene Wecker, C. S. Lewis, Ursula K. Le Guin, Nnedi Okorafor, Nalo Hopkinson, George MacDonald, Aliette deBodard és Patricia Wrightson, hogy a megértés és az interakció új módozatait teszteljék, és ezáltal újragondolják a politikai intézményeket, a társadalmi gyakorlatokat és a valóság modelljeit.
