Értékelés:
A könyv egy átfogó és éleslátó tanulmány, amely a társadalomtudományi módszertanra épülő, jól megalapozott megközelítéssel hatékonyan megkérdőjelezi a terület meglévő szakirodalmát. Értékes meglátásokkal szolgál a tudósok és a politikai döntéshozók számára, így jelentősen hozzájárul az államépítés tanulmányozásához.
Előnyök:⬤ Időszerű és jól megírt
⬤ a meglévő kutatások alapos értékelése
⬤ világos elméleti érvek
⬤ szigorú új megközelítések
⬤ szakpolitikai szakirodalomra és széles körű adatokra támaszkodik
⬤ olvasmányos és értékes a tudósok és a politikai döntéshozók számára
⬤ erősen ajánlott a politikatudomány, a történelem és a biztonságtudományok területén dolgozók számára.
Egyes következtetések ellentmondhatnak a szerző korábbi politikai szerepvállalásainak; a szakpolitikai ajánlásokkal kapcsolatos nézeteltérések lehetősége.
(2 olvasói vélemény alapján)
Armed State Building
1898 óta az Egyesült Államok és az ENSZ több mint három tucatszor vetett be katonai erőt a bukott államok újjáépítésére tett kísérletek során. Jelenleg több államépítési kampány van folyamatban, mint bármikor az elmúlt évszázadban - többek között Afganisztán, Bosznia, Koszovó, a Kongói Demokratikus Köztársaság, Haiti, Szudán, Libéria, Elefántcsontpart és Libanon -, és a jövőben is jelentős a jelölt országok száma az ilyen kampányokra.
A korábbi kampányok még a siker tág definíciója mellett is az esetek több mint felében kudarcot vallottak. Ebben a könyvben Paul D. Miller az amerikai hadseregben, a hírszerzésben és a politika világában eltöltött évtizedes tapasztalatát veti be annak a kérdésnek a vizsgálatába, hogy mi okozza a liberális hatalmak fegyveres, nemzetközi államépítő kampányainak sikerét vagy kudarcát.
Az Egyesült Államok a második világháború után sikeresen újjáépítette a nyugatnémet és a japán államot, de Dél-Vietnamban nem sikerült működő államot építenie. A hidegháború után az ENSZ viszonylag sikeres kampányokat felügyelt a rend helyreállítására, a választások megtartására és a konfliktus utáni újjáépítés megszervezésére Mozambikban, Namíbiában, Nicaraguában és másutt, de ezeket a sikereket beárnyékolták az Angolában, Libériában és Szomáliában bekövetkezett katasztrófák.
A közelmúltbeli iraki és a folyamatban lévő afganisztáni erőfeszítések - ahol Miller első kézből szerzett katonai, hírszerzési és politikai tapasztalatokat - vegyes eredményeket hoztak, annak ellenére, hogy nagy mennyiségű erőforrást fordítottak rájuk, és a missziók hosszú ideig tartanak. Miller felvázolja az államcsőd különböző típusait, elemzi a liberális államok által az államépítési folyamatba való beavatkozás különböző szintjeit, és különbséget tesz az erőfeszítések különböző kudarcai és sikerei között.
