Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
White Lotus Rebels and South China Pirates
Jiaqing császár (1796-1820) uralkodása sokáig kínos helyet foglalt el Kína utolsó dinasztiájáról, a Csing-dinasztiáról (1644-1911) szóló tanulmányokban. Ez a negyedszázad, amely a virágzó tizennyolcadik század és az Ópiumháború utáni tragikus korszak közötti vízválasztót jelöli, mégis úgy lett elnézve, mint egy jelentéktelen közjáték, amely két jól tanulmányozott, nagy átalakulással járó korszakot választ el egymástól.
A Fehér lótusz lázadók és dél-kínai kalózok című könyv e félreértett időszak jelentős újraértékelését mutatja be, megvizsgálva, hogyan reagáltak a császárok, a bürokraták és a külföldiek arra a két válságra, amely a Qianlong- és a Jiaqing-korszak közötti átmenetet alakította. Wensheng Wang szerint a belső felkelés és a transznacionális kalózkodás drámai kombinációja, ahelyett, hogy a dinasztia kérlelhetetlen hanyatlásának jele lett volna, arra késztette a mandzsu udvart, hogy a politika és a bürokrácia szerkezetének sorozatos módosításai révén újjászervezze magát. Az ebből eredő Jiaqing-reformok az állami visszahúzódás folyamatát indították el, amely a Csing-birodalmat kivezette az agresszív túlterjeszkedés és ellenállás körforgásából, és visszavezette a fejlődés fenntarthatóbb pályájára.
Bár ez a politikai fenntarthatóságra való pragmatikus törekvés nem tudta megmenteni a dinasztiát a végső összeomlástól, tartós és konstruktív megközelítést jelentett a késői Qing-rezsim egyre súlyosbodó problémáira, és hozzájárult ahhoz, hogy a dinasztia még egy évszázadon át fennmaradjon. A Fehér lótusz lázadók és dél-kínai kalózok a Csiacsing-uralom egyik legátfogóbb beszámolójaként újszerű képet nyújt Kína hosszú császári történelmének e jelentős fordulópontjáról.
