Olvasói vélemények
Összegzés:James M. Scott „Fekete hó” című műve a második világháború idején a Csendes-óceánon végrehajtott amerikai stratégiai bombázási kampányt vizsgálja, különös tekintettel a japán városok gyújtóbombázására, az olyan katonai vezetők döntéshozatali folyamataira, mint Curtis LeMay tábornok, és az ilyen taktikák erkölcsi következményeire. A könyv a részletes technikai elemzés és a polgári szenvedések megrázó beszámolói között egyensúlyoz, így egyszerre informatív és elgondolkodtató, bár egyes olvasók száraznak és tankönyvszerűnek találták a könyv egyes részeit.
Előnyök:A könyv jól kutatott, világos elbeszélés és lebilincselő írásmód teszi élővé az összetett történelmet. A technikai részletek és az emberi tapasztalatok között egyensúlyt teremt, betekintést nyújt a katonai döntésekbe, és gondolkodásra késztet a hadviselés erkölcsi vonatkozásairól. Sok olvasó dicséri Scott részletes beszámolóját a bombázó hadjáratokhoz vezető eseményekről és döntésekről, valamint az olyan figurák jellemfejlődését, mint LeMay.
Hátrányok:Néhány olvasó úgy érezte, hogy az írás egy tankönyvre hasonlít, és száraznak vagy nehezen koncentrálhatónak találta a részeket, különösen hangoskönyv formátumban. A bombázások során a polgári lakosság szenvedésének szemléletes leírása az érzékeny olvasók számára is kihívást jelenthet.
(57 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Black Snow: Curtis Lemay, the Firebombing of Tokyo, and the Road to the Atomic Bomb
Könyv tartalma:
1945. március 9-én éjfél után hét perccel közel 300 amerikai B-29-es dübörgött az égbe Tokió felett.
Gyújtóbombákból álló rakományuk több mint 1800 fokos tűzvihart gyújtott, amely elfolyósította az aszfaltot és ezreket párologtatott el; a város tizenhat négyzetmérföldnyi területe a földdel vált egyenlővé, és több mint 100 000 férfi, nő és gyermek vesztette életét. A Fekete hó ennek a pusztító hadműveletnek a története, amelyet Curtis LeMay vezérőrnagy vezényelt le, aki híres módon megjegyezte: „Ha veszítünk, háborús bűnösökként fognak elítélni minket.” James M.
Scott szemléletes részletességgel rekonstruálja azt a borzalmas éjszakát, és leírja a B-29-es fejlesztését, a Marianák elfoglalását, hogy repülőterekként használják őket, valamint a stratégia megváltoztatását a nagy magasságú nappali „precíziós” bombázásokról az alacsony magasságú éjszakai gyújtóbombázásokra. A legfontosabb, hogy a rajtaütés jelentős erkölcsi változást jelentett Amerika számára, mivel ez volt az első alkalom, hogy a parancsnokok szándékosan civileket céloztak meg - ami segített előkészíteni az utat Hirosima és Nagaszaki öt hónappal későbbi atombombázásához.
