Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv a második világháború alatti manilai csata borzalmas eseményeit tárja fel, részletezve a japán erők által a filippínó civilek ellen elkövetett atrocitásokat. Az olvasók lebilincselőnek, ugyanakkor mélyen felkavarónak találták az elbeszélést, kiemelve mind a kiterjedt kutatást, mind a tartalom érzelmi hatását. A szerző átfogó képet nyújt olyan kulcsfigurákról, mint Douglas MacArthur tábornok és Tomoyuki Yamashita tábornok, miközben a túlélők beszámolóin keresztül a konfliktus hátborzongató valóságát is kiemeli.
Előnyök:⬤ Alaposan kutatott, kiterjedt jegyzetekkel és hivatkozásokkal.
⬤ Magával ragadó írói stílus, amely az olvasót is leköti.
⬤ A második világháború történelmének egy kevésbé ismert epizódjára irányítja a figyelmet.
⬤ A személyes történetek és a szélesebb történelmi kontextus egyensúlyban van.
⬤ Kötelező olvasmány a hadtörténelem és a csendes-óceáni hadszíntér iránt érdeklődőknek.
Hátrányok:⬤ A grafikus és felkavaró tartalom néhány olvasó számára kihívást jelenthet.
⬤ Egyes kritikák szerint hiányzik az átfogó kontextus Japán háborúba vezető katonai gondolkodásmódját illetően.
⬤ Néhány olvasó további vizuális segédanyagokat kívánt, például előtte-utána fotókat, hogy jobban szemléltesse a pusztítást.
(118 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Rampage: Macarthur, Yamashita, and the Battle of Manila
Könyv tartalma:
A második világháború előtt Manila egy szelet Amerika volt Ázsiában, elegáns neoklasszicista épületekkel, tágas parkokkal benépesítve, és több ezer amerikai katona és üzletember otthona, akik élvezték a trópusok nyugodt tempóját. A háború kitörése azonban véget vetett a jó életnek. Douglas MacArthur tábornok, abban a reményben, hogy megvédheti a Kelet gyöngyszemét, a Fülöp-szigetek fővárosát nyílt várossá nyilvánította, és evakuálta erőit. A japánok 1942. január 2-án elfoglalták Manilát, és amerikaiak ezreit gyűjtötték össze és internálták.
MacArthur, aki nem sokkal később Ausztráliába menekült, híres fogadalmat tett, hogy visszatér. Közel három éven át kapaszkodott észak felé, megszállottan igyekezett beváltani ígéretét, és korábbi vereségét győzelemmé változtatni. 1945 elejére felkészült Manila felszabadítására, egy olyan városra, amelynek lakói ekkor már széleskörű éhínséggel küzdöttek. MacArthur meg volt győződve arról, hogy a japánok úgyis elhagyják a várost, ahogy ő tette, ezért győzelmi felvonulást tervezett a Dewey Boulevardon. De az ellenségnek más tervei voltak. A halálos harcra elszánt japán tengerészgyalogosok elbarikádozták a kereszteződéseket, az épületeket erődítménnyé alakították át, és csapdákat helyeztek el boltokban, temetőkben, sőt még holttestekben is.
A Manila felszabadításáért vívott huszonkilenc napos csata a város katasztrofális pusztulásával és a japán csapatoknak a polgári lakosságot brutálisan megkínzó tombolásával végződött. Műemlékeket romboltak le, házakat gyújtottak fel, a feltételezett ellenállókat megkínozták és megölték, számtalan nőt megerőszakoltak, férjeiket és gyermekeiket pedig meggyilkolták. Az amerikai csapatoknak nem volt más választásuk, mint emeletről emeletre, sőt szobáról szobára haladva, iskolákon, kórházakon, sőt sportstadionokon keresztül harcolni az ellenséggel. Végül a becslések szerint 100 000 civil vesztette életét egy olyan szörnyű mészárlásban, mint a nankingi nemi erőszak.
Az Egyesült Államokban és a Fülöp-szigeteken végzett kiterjedt kutatások alapján, beleértve a háborús bűnösök vallomásait, az akció utáni jelentéseket és a túlélőkkel készített interjúkat, a Rampage a csendes-óceáni háború történetének egyik legszívszorítóbb fejezetét meséli el.
