Értékelés:
A „Férfias egyes szám: French New Wave Cinema' by Geneviève Sellier című könyvének kritikái megosztják a véleményeket: egyesek kritizálják a könyvet a redukcionista érvelés miatt, míg mások dicsérik a francia újhullámos moziban a nők ábrázolásával kapcsolatos kritikai betekintéséért. A könyv elismerten árnyalt elemzést nyújt, amely ellentétben áll az e filmes korszakot övező hagyományos ünneplő narratívákkal.
Előnyök:A könyv a francia újhullámos filmek éleslátó kritikáját nyújtja, jól kutatott és árnyalt nézőpontot mutatva be. Megkérdőjelezi a korszak tipikusan hagiografikus szemléletét, és kiegyensúlyozott értékelést nyújt mind a stílus forradalmi aspektusairól, mind pedig egyes ikonikus filmek regresszív tartalmáról. A kritikusok nagyra értékelik a filmtudományhoz való hozzájárulását és a filmművészet e jelentős korszakának alternatív értelmezését.
Hátrányok:Egyes olvasók szerint Sellier érvei redukcionisták és túlságosan kritikusak, és úgy vélik, hogy hiányzik belőlük a mélység vagy a cél. Egyes vélemények szerint az elemzés egyoldalú, és egyes kritikusok szerint nem veszi teljes mértékben figyelembe a korszak dinamikájának összetettségét vagy a nők szerepét a tárgyalt filmekben.
(3 olvasói vélemény alapján)
Masculine Singular: French New Wave Cinema
A Masculine Singular a francia újhullámos filmművészet eredeti értelmezése Franciaország egyik vezető feminista filmtudósától. Míg az új hullám legtöbb kritikája a filmkészítőkre és filmjeikre koncentrált, Genevi ve Sellier a mozi 1957 és 1962 közötti, formálódó éveinek társadalmi és kulturális turbulenciáira összpontosít.
Az új hullám filmkészítői a francia kulturális színtéren feltörekvő, szexuális és gazdasági szabadságra vágyó fiatal generáció tagjai voltak. Majdnem mindannyian férfiak voltak, és egyes szám első személyben "írtak", gyakran férfi főhősöket használtak önmaguk helyettesítésére. Filmjeikben a férfiak és nők közötti kapcsolatokat vizsgálták, és ambivalenciát fejeztek ki az új, felszabadult nővel kapcsolatban.
Sellier szerint a nemek közötti kapcsolatok és a szexuális identitások megkonstruálása volt az újhullámos mozi elsődleges témája. Sellier szociológiai felmérésekre, jegybevételi adatokra és a korszak népszerű magazinjaira, valamint az újhullám egyes filmjeinek elemzésére támaszkodik.
Megvizsgálja az újhullám mozgalom fejlődését, szociokulturális és gazdasági kontextusát, valamint olyan ismert filmek népszerű és kritikai fogadtatását, mint a Jules et Jim és a Hiroshima mon amour. A filmkészítők nemek közötti kapcsolatokra összpontosító szemléletének fényében Sellier az új hullám ikonikus női sztárjainak, köztük Jeanne Moreau-nak és Brigitte Bardot-nak a karrierjére is reflektál.
Sellier a korai újhullámos mozi alapos feltárása abban az állításában csúcsosodik ki, hogy a fő örökségnek - egy bizonyos fajta filmes diskurzus és a rendezőt művészként elismerő "szerzői elmélet" diadalának - nagy ára volt: a kreativitás formalista játékká redukálódott, és az újhullámos mozi modernitásának megerősítése a kreativitás és a férfiasság társításával járt együtt.
