Értékelés:
A Kristin Ross által írt „Fast Cars, Clean Bodies” kritikái elismerés és kritika keverékét tükrözik, a modernizáció, az amerikanizáció és a francia identitás összetettségének vizsgálatára összpontosítva a dekolonizáció korában. A könyv elemző stílusát, valamint az autókkal és a háztartással kapcsolatos kulturális kritikákat és témákat tárgyalják, bár néhány kritikus hiányosságokat állapít meg a mélység és a világosság terén.
Előnyök:⬤ Tömör és szórakoztató elemzés olyan témákról, mint a modernizáció és az amerikanizáció.
⬤ Filmekből, regényekből és reklámokból vett kulturális példák gazdag felhasználása.
⬤ Történelemtörténeti viták és kortárs aktualitás, különösen a franciaországi kisebbségi attitűdök tekintetében.
⬤ Érdekes kritikát nyújt a hazai kultúra és a gyarmati gyakorlatok közötti kapcsolatról.
⬤ A nyitó fejezet a nem akadémikus olvasók számára elrettentő lehet.
⬤ Nem elég mélyreható a dekolonizáció folyamatával való foglalkozásban.
⬤ Anekdotikus bizonyítékokra támaszkodik, konkrét példák nélkül.
⬤ Nem tárgyalja megfelelően a bevándorlás szerepét a társadalmi szerkezetátalakításban.
⬤ Számos illusztrációhoz hiányzik az angol nyelvű felirat, és némelyik nem kapcsolódik jól az érvekhez.
⬤ Kevés összefoglaló vagy kapcsolat a fejezetek között, így az olvasónak magának kell értelmeznie a kapcsolatokat.
(4 olvasói vélemény alapján)
Fast Cars, Clean Bodies: Decolonization and the Reordering of French Culture
A Fast Cars, Clean Bodies című könyv a Dien Bien Phu és a hatvanas évek közepe közötti döntő évtizedet vizsgálja, amikor Franciaország gyorsan váltott agrár-, sziget- és birodalomorientált társadalomból dekolonizált, amerikanizált és teljesen ipari társadalommá. A megdöbbentő kulturális átalakulás elemzésében Kristin Ross a korszak ellentmondásait a különböző árucikkekbe és kulturális tárgyakba - automobilok, mosógépek, női magazinok, filmek, populáris fikció, sőt a strukturalizmus -, valamint a felhasználásukat alakító, meghatározó és behatároló gyakorlatokba ágyazva találja meg.
A könyv négy fejezetének mindegyikében a mitikus kép egy-egy központi tárgya a különböző diszkurzív és materiális terekben - társadalmi és magánéleti, szöveges és filmes, nemzeti és nemzetközi - törik meg. Az automobil, a tisztaság új kultusza a fővárosban és a gyarmatokon, Sartre és de Beauvoir mint a nemzeti figyelem párjának hanyatlása, valamint az átformált, funkcionalista (forradalmi, vállalati és strukturális) maszkulinitások megjelenése válnak a franciaországi posztmodern előtörténetének kulcselemeivé.
Ross szerint a modernizációs ideológia a határtalan, sőt időtlen fejlődés ígéretét kínálta. Azzal, hogy a "történelem vége" ideológiák felemelkedését Franciaország tömegkultúrába és fogyasztásba való átmenetének kontextusába helyezi, Ross a modernizáció hirdetett időtlenségét visszaadja a történelemnek. Megmutatja, hogy a korszak realista fikciói és filmjei, valamint az olyan társadalomelméleti szakemberek, mint Barthes, Lefebvre és Morin, akik akkoriban kezdték el a "mindennapi élet" konceptualizálását, hogyan fektették le az események megszakításait és társadalmi költségeit. És amellett érvel, hogy a Franciaországban ma uralkodó rasszizmus logikája, amely a bevándorló munkás alakjára összpontosít, maga is annak az eredménye, hogy a francia állam az 1950-es és 1960-as években magáévá tette a kapitalista modernizációs ideológiát.
