Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 4 olvasói szavazat alapján történt.
"Az igazság és a szabadság vagy kéz a kézben járnak, vagy együtt pusztulnak el a nyomorúságban". Ez a történelmi jelentőségű enciklika, II. János Pál pápa tizenharmadik enciklikája, sikerrel teljesíti kitűzött célját: új bizalmat adni a mai embereknek!
Korunk kritikus kérdései és vágyai kiáltanak ki e szöveg minden oldaláról. 'E század végén az egyik legnagyobb fenyegetésünk a kétségbeesés kísértése'. János Pál pápa arra szólít fel bennünket, hogy "a jelenségtől az alapozásig" haladjunk, és így "vezessük az embereket arra, hogy felfedezzék mind az igazság megismerésére való képességüket, mind pedig az élet végső és végleges értelme utáni vágyakozásukat".
Miért van az, hogy értelmünk inkább visszatartja magát az igazságtól, amikor értelmünk természete éppen az igazság elérésére irányul? A Szentatya megvédi az értelem nagyságát. Az értelem a hitben találja meg legértékesebb segítségét és támogatását, azt az állhatatos szövetségest, amely lehetővé teszi az értelem számára, hogy az legyen, ami.
Ez az enciklika a Szentatya 1993-as Veritatis Splendor című nagy jelentőségű dokumentumát fejleszti tovább: a filozófia és a teológia a kinyilatkoztatásban találja meg érintkezési és összehasonlítási pontját. Napjainkban azonban a modern gondolkodásból született különböző filozófiai módok az ész elgyengülését dicsőítik, megakadályozzák, hogy az ész az legyen, ami, és az emberi személyről és a világról olyan látásmódot hoznak létre, amely az akaraterőnek és a pragmatizmusnak adja a főszerepet. Az ebből fakadó széles körű szkepticizmus, amely mindent véleményre redukál, és megelégszik részleges és ideiglenes igazságokkal, korunk rosszulléte.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)